A szakdolgozatát börtönnyelvészetből írta. Azt mondja, húsz évvel ezelőtt több tanártól is nemleges választ kapott, amikor előadta témaválasztását. De szerencséje volt, mert megtalálta Büky Lászlót, azt a nyelvészt, aki bátorította, hogy az igazságügyi nyelvészettel foglalkozzon. Ő azt javasolta, hogy minél több szöveget vegyen fel, majd a dolgozatában azokat elemezze.

– Ezek után kezdtem el börtönökbe járni. Én akkor még semmit nem tudtam az igazságügyi nyelvészetről. Egész egyszerűen csak érdekeltek a börtönök és az emberek, akik ott voltak. Sokféle fogvatartottal, ha nyelvészetileg akarom megfogalmazni, sokféle beszélővel találkoztam. Évek tanulása, rutinja kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, van valami közöm az igazságügyi nyelvészethez.

– Korábban azt nyilatkozta egy interjúban, hogy az első vizsgálatnál rosszul lett a börtönben.

– Ez a legelső börtönlátogatásomkor volt. Semmi titok nincsen benne, arról szól, hogy az ember hogyan dolgozik a fejében a szövegekkel. Az történt, hogy olyan adatokat vettem fel minden – a kutatásban részt vevő – fogvatartottól, amelyek alapján nem lehetett őket azonosítani. Az iskolai végzettségükre, a foglalkozásukra és az általuk elkövetett bűncselekményre kérdeztem rá. A vizsgálat végén mindenkivel kezet fogtam, és megköszöntem a munkájukat. Kis túlzással olyan volt, mint egy Oscar-díj-átadás. Az egyik férfi kihozta a dolgozatát. Rá volt írva, hogy a foglalkozása kőműves, a bűncselekménye pedig emberölés. Ekkor nekem azonnal Kőműves Kelemenné, a falba épített asszony balladája ugrott be. Abban a másodpercben ájultam el. Ez egyébként pont azt mutatja, hogy az ember fejben folyamatosan dolgozik a szövegeivel. Nyilván olvastam ezerszer a Kőműves Kelemennét, és előkerült két olyan hívószó, amiről ez kattant be elsőre. Ennek ellenére sosem tartottam semmitől a vizsgálatok alatt. A bűnözőkkel való foglalkozás nem nyomasztott, sokkal inkább izgatottá tett, nagyon érdekelt.

– Előfordult máskor is, hogy egy vizsgálat kapcsán valamilyen szépirodalmi mű jutott az eszébe?

– Igen. A népi vagy szociológiai íróknak a művei, Mikszáth Kálmáné, Móricz Zsigmondé és Szabó Zoltáné is. Szerintem a bűnügyi nyelvész szakmájának egyik alappillére, hogy sokféle szöveget kell ismerni és nagyon sokféle beszélővel találkozni. Az utóbbi azt jelenti, hogy hallanom kell Baranya megyei, nógrádi, felvidéki, erdélyi beszélőt, de elmebeteget, valamilyen fogyatékkal élőt, nőt, férfit, kisgyereket, elvált asszonyt vagy akár megcsalt férfit egyaránt. Tehát ahány típusú beszélőt az ember el tud képzelni, azokkal mind találkoznia kell. Így tudok majd a szövegekkel együtt dolgozni, vagy azokról gondolkodni.

– A nyelvi profilozás a bűnügyi nyelvészetnek egy ága. Mit jelent ez pontosan?

– A nyelvi profilozáskor egy írott vagy hallott szövegből az ember megállapítja, hogy ki lehet a szöveg szerzője. Például a bűnügyi nyelvész egy névtelen levél írójáról kiderítheti, hogy férfi vagy nő, milyen korú, iskolai végzettségű ember. Az adott szövegtől függően még rengeteg mást is megtudhat. Például azt, hogy a szöveg szerzője egy- vagy kétnyelvű. Magát a levelet egy vagy több ember írta-e. Esetleg egyetlen szerző szerezte részben, de valahonnan bele is másolt egy szövegrészt. De azt is meg lehet állapítani, hogy a szerző milyen vallású, vagy milyen szélsőséges csoporthoz tartozik.

– Nehezíti a munkáját a netes nyelvezet?

– Megtanultam vele együtt élni. Tudomásul kell venni, hogy ez egy platform, aminek külön stilisztikája, pragmatikája, helyesírása van. Ez egy külön élő nyelvi rendszer igazából, amelynek van írott és beszélt formája is. Hiszen egy csetbeszélgetés, egy élőzés hasonló jelenség, mint a nem online beszélgetések.

– Olvastam, hogy a nyelvi profilozást 2013-ban a Központi Nyomozó Főügyészségen kezdte. Erre az időszakra tehető a Vizoviczki Lászlóhoz köthető bűnszervezet elleni nyomozás is. A nagy nyilvánosság számára a tárgyaláson derült ki, hogy ennek a bűnözői körnek a titkos nyelvét nagyon komoly munka volt megfejteni.

– Ez volt az első munkám, amikor bekerültem az ügyészségre. Nagyon vártam ezt a típusú feladatot. Az angol szakirodalom bűnügyi szótárnak, mások kategória-szótárnak nevezik, amikor egy titkos szervezetnek a titkos nyelvét kell dekódolni. Vizoviczkiék nem latinul vagy más nyelven beszéltek, hanem magyarul. Az ügyész kollégák pedig épp ezért magyar–magyar tolmácsolásként beszéltek a feladatról. Ennek a munkának a nagyon fontos tanulsága az volt, amit a szakirodalom is már régóta mond, hogy az iskolai végzettség nincs összefüggésben a nyelvi teljesítménnyel. Nincs olyan párhuzam, hogy akinek magas az iskolai végzettsége, az magas nyelvi teljesítményt mutat, akinek alacsony, az pedig alacsonyt. Itt egy nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkező ember dobta össze az egész, 200 szóból álló szótárat. Még azt sem mondanám, hogy különösebben árnyaltan vagy nyelvtanilag helyesen beszélt. Egész egyszerűen kiemelkedően kreatív volt a nyelv felhasználásában.

– Hogyan képzelheti el az ember egy ilyen szótár felgöngyölítését?

– A titkos nyelv szerkezete általában ugyanaz, mint az adott nyelvé, csak szavakat cserélnek ki. Végig kell hallgatni több mint száz óra hanganyagot, és el kell olvasni a kihallgatási jegyzőkönyveket. Egy idő után kikövetkeztethető, hogy milyen nyelvi logika alapján működik a bűnözők között a nyelv használata. Ez valahol logikus is, hiszen sok szempont alapján ugyanúgy használjuk a nyelvet.

– Mennyi ideig tartott a teljes szótár elkészítése?

– Hét hónapig.

– Megtörtént már, hogy félbe kellett hagynia egy szöveggel a munkát, mert lelkileg annyira megterhelő volt?

– Igen…

– Ilyenkor mi segíti át ezen a helyzeten?

– Én futok. Mellette pedig az is, hogy tudom, fontos, amit csinálok. Nem akarok nagy szavakat mondani, de a társadalmi felelősségvállalás is segít nyilván.

– Van valamilyen újdonság, amit kifejezetten a profilozóknál tanult meg nyelvészként?

– Például a kihallgatástaktikai tanácsadás számomra új volt. Tehát az, hogy mi mindenre lehet használni a nyelvészetet.

– Lohner Klaudia főhadnagy, a profilozó egység csoportkoordinátora nyilatkozott nemrég a kihallgatástaktikai tanácsadás egyik módszeréről, amit megtévesztés-valószínűségvizsgálatnak hívnak. Elmondta, hogy ennek akkor van jelentősége, ha valaki nem vállalja a poligráfos vizsgálatot. Ilyenkor a kihallgatásról készített videófelvétel elemzése alapján a testbeszédelemző a gesztusokból von le következtetéseket, a nyelvész pedig abból, hogy a vizsgált ember, a vallomása különböző szakaszaiban, mikor milyen szavakat használ.

– Igen, egymástól függetlenül elvégezzük mindketten a magunk vizsgálatát. Aztán megnézzük, hogy mi ezeknek a közös metszete. Tehát a nyelvi megtévesztési jegyek és a testbeszéd elemzés által felfedezhetők. A lényeg az, hogy az ember az írásos és a szóbeli szövegben sem tudja a beszédét mesterségesen befolyásolni. A nyelvet ugyanis rutinosan használjuk. Másfajta nyelvi tervezést kíván, ha felkészülünk egy előadásra, mint az, amikor kihallgatnak valakit. Tehát az emberek túl rutinosak a nyelvhasználatban ahhoz, hogy tudatosan képesek legyenek megtervezni, hogy hogyan tévesztik majd meg az őket kihallgató rendőrt. Ilyen mélységben nem tudnak a nyelvről gondolkodni.

– Úgy tudom, volt egy nagyon sajátos profilozási munkája is: egy tömegszerencsétlenség áldozatainak a hozzátartozói kaptak online, az egyik közösségi oldalon fenyegető üzeneteket. Itt tulajdonképp mi volt a feladata?

– Azt kellett profilozni, hogy ki lehet a szöveg szerzője, illetve lehetett-e az az ember, aki a gyanúsított az ügyben. Ez egy kétlépcsős munka volt. Nagyon lelkiismeretesen dolgoztak benne azok, akik az ügygazdái voltak az eljárásnak. Nekem pedig lelkiismereti kérdés volt, hogy a szakmai tudásommal segítsek megtalálni azt az embert, aki mocskolódó, gyűlölködő szövegeket írt a gyászolóknak. Sikerült eredményre jutnom, de pillanatnyilag erről nem mondhatok többet.

– Amikor a kihallgatástaktikai tanácsadás kapcsán összeállít egy kérdéssort, megnézi a csoport többi tagja is, és a véleményük alapján akár változtat is rajta?

– Folyamatosan konzultálunk. A kihallgatástaktikai tanácsadás alapvetően nem tud máshogy működni, csak akkor, ha konszenzuson alapszik. Ezt úgy értem, hogy teljesen egymásnak ellentmondó dolgok nem szerepelhetnek benne, hiszen akkor ellentmondás lenne a mi egységünk részéről.

– Tehát ez körülbelül olyan, mint ahogy az esküdtek döntésre jutnak az angolszász bíróságon? Más-más oldalról közelítik meg ugyanazt a kérdést, amelyben egységes véleményre kell jutniuk a végén?

– Volt már olyan, hogy valamiben nem értettünk egyet, akkor azt meg kellett beszélni. De azért mindenki tiszteletben tartja a másik szaktudását és a szakterületének a határait. Ez nem azt jelenti, hogy nem kérünk egymástól segítséget, vagy nem konzultálunk egymással. De nyilván én nem foglalok állást pszichológiai kérdésekben, és a pszichológus sem foglal állást nyelvészeti kérdésekben. Viszont ha ott tartunk, akkor konzultálunk egymással, vagy kérdezünk egymástól. Ebben a csoportkoordinátornak, Lohner Klaudiának nagyon komoly munkája van. Főleg, mert ő az, aki mindig összeállítja a végleges anyagot az ügyekben.

– Épp Lohner Klaudia nyilatkozott nemrég egy ügyről, amelyben egy életellenes bűncselekmény kapcsán a bejelentő hanganyagát vizsgálta Sára. Azt mondta, azokat az elemeket, amelyeket elvileg csak a tettes tudhatott, hasonlították össze azzal, amit a bejelentő által vázolt helyzetben ő ismerhetett. Az volt a profilozás célja, hogy eldöntsék, lehet-e a bejelentő maga az elkövető. A vizsgálat végeredményben arra jutott, hogy lehet.

– Azt én nem állapíthattam meg, hogy elkövető-e vagy tanú, akinek a hanganyagát vizsgáltam. Pontosabban én azt állapíthatom meg egy ilyen helyzetben, hogy mi az a beszélői nézőpont, ahonnan a szöveg előállítható. Tehát ki az, aki az adott szöveget ebben az esetben mondani tudja. Részese volt az eseménynek, vagy megfigyelő. Egyébként ez a munka mérföldkő volt a számomra. A felismerés, hogy hogyan lehet valamit szövegében rekonstruálni.

– Tudom, hogy a profilozás és az igazságügyi nyelvészi munkák mellett egyetemistáknak tart előadásokat. Van olyan terület, amelyben tovább akarja még képezni magát?

– A nyelvészet. A nyelvészet egy nagyon gyorsan fejlődő tudományterület. Már csak azért is, mert nagyon sokféle beszélő van. Dinamikusan változik a nyelv is, amit muszáj a kutatásoknak is lekövetni. Tanulnék sok mindent nagyon szívesen, de a nyelvészetet nem lehet abbahagyni.

P. GÁL JUDIT

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER