Kevés ember mondhatja el magáról, hogy ugyanazzal az elhivatottsággal áll helyt egy életveszélyes rendőri intézkedésnél, mint egy ünnepi szentmisén. A Tamási Rendőrkapitányság rendészeti osztályvezetője több mint három évtizede viseli az egyenruhát, miközben szabadidejében a templomban ül, orgonál, és kántorként énekel.

Nem tudatos gyermekkori álom vezette a rendőri pályára. Katonai főiskolát végzett, majd leszerelése után egy ideig művelődési házat vezetett Nagykónyiban. Egy betörés helyszínén azonban végignézte a nyomozók, a technikusok és a kutyavezetők munkáját, és ez akkora hatással volt rá, hogy pályát módosított.

– Nagyon megtetszett az a munka, amit ott láttam. Akkor döntöttem el, hogy rendőr leszek – meséli az alezredes. – 1992 októberében kezdtem a Tamási Rendőrkapitányságon vizsgálóként, majd nyomozóként dolgoztam, később alosztályvezető, közlekedésrendészeti vezető, végül rendészeti osztályvezető lettem.

A pályafutása során intézkedéstaktikai instruktor, lőkiképző és csapatszolgálati századparancsnok-helyettes is volt. Több olyan helyzetben kellett tárgyalnia, amikor elkeseredett emberek gázpalackokkal akarták felrobbantani saját otthonukat.

– Ilyenkor a türelem a legfontosabb – magyarázza. – Először fel kell építeni a bizalmat. Meg kell ismerni az embert, megérteni, miért jutott idáig, és csak utána lehet megpróbálni lebeszélni arról, amit tenni készül.

Volt olyan bevetés, amikor egy késsel hadonászó férfit sikerült rávennie, hogy tegye le a fegyvert, miközben a kommandósok már a behatolásra készültek. Egy másik alkalommal egy robbanás során az üvegcserepek őt sebesítették meg. A 2015-ös migrációs válság idején századparancsnok-helyettesként hosszú heteket töltött a déli határszakaszon. A szolgálat gyakran felülírta a magánéletet: előfordult, hogy családi programról vagy nyaralásról kellett azonnal szolgálatba indulnia. A rendőri munka mellett azonban mindig jelen volt életében a zene. Gyermekként harmonikázni tanult, később lakodalmi zenekarban játszott, majd évekig a kollégáival muzsikált különböző rendezvényeken. A templomi szolgálat egészen váratlanul talált rá.

Egy nagyobb egyházi ünnepen éppen nem volt kántor. A mise végén a hívek tanácstalanul néztek egymásra, amikor a pap arra kérte, segítsen az éneklésben.

– Olyan kínos volt, hogy ahányan voltunk a templomban, annyiféle hangon próbáltunk énekelni. Akkor mondtam a plébánosnak, hogy ha gondolja, megtanulom.

Ez volt a kezdet. Előbb Koppányszántón, majd Tamásiban is felkérték kántornak. Bár hivatalos egyházi képesítése nincs, rengeteget gyakorol, kottákat keres, új énekeket tanul. Mára már több mint százötven liturgikus éneket tart nyilván.

– Mindig feljegyzem, melyik misén milyen énekeket játszottam. Szeretem, ha nem ugyanaz ismétlődik hétről hétre – mondja.

Karácsonykor és húsvétkor akár napi négy szentmisén is szolgál. Előfordult már az is, hogy egy hajnali rendőri riasztás után alig ért haza, mégis leült gyakorolni, mert délelőtt már az orgonánál kellett helytállnia. A kisvárosban mindenki tudja róla, hogy rendőr és kántor egyszerre. Azonban a szolgálat nem ér véget számára sem az egyenruha levételével, sem a templomi orgona elhallgatásával. Már 18 éves kora óta rendszeres véradó, és nemrég vehette át azt az elismerő oklevelet és kitűzőt, amelyet 90 önkéntes véradásért adományoztak számára. De nem szeretne itt megállni. Azt mondja, a  századik véradás a következő célja.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN