A Világítástechnikai Társaság egykori alelnöke más rendőrös vonatkozásokkal is szolgált.

– Tavaly az Országos Mentőszolgálat Alapítvány edukációs kampánya kapcsán elmondta, azt részben apósa miatt vállalta. Elképzelhető, hogy a rendőrséghez is van hasonló kötődése?

– Csak közvetve, mert a feleségem éveken át dolgozott a BM Központi Kórházban.

– Volt különlegesebb, esetleg személyes oka, amiért elvállalta a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság felkérését?

– Lehet mondani, hogy igen, mert sok megkeresést kapok, köztük olyanokat is, amelyekkel jó pénzt kereshetnék, mégis lemondom őket, és inkább olyat vállalok, amivel valamilyen jó ügyet szolgálhatok. A minap például azért mentem el a Művészetek Völgye fesztiválra, mert elárverezik az egyik festményemet, és a befolyt összeget az állami gondozásban élő gyerekek javára fordítják.

– A közlekedésbiztonság véresen komoly téma. Megítélése szerint ez az üzenet humoros köntösben is kiváltja a kívánt hatást?

– Sok mindent el lehet érni a közösségi médiával, de hogy a közlekedési morál egyik napról a másikra javuljon, azt nem hiszem. Most is hüledeztem, amikor mentünk Kapolcsra, majd jöttünk vissza, micsoda száguldozás megy az autópályán, de piroson áthajtó kocsit is láttam. Mivel tapasztalatból tudom, hogy vannak országok, ahol az emberek szabálykövetőbbek, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a magyaroknak a vérében van a fölényeskedés iránti hajlam, persze változó mértékben.

– Akárcsak a 2019-es hívásfogadós kampány esetében, mémsztári hitvallása a közúti ellenőrzés lélektanára is rímel, hiszen a rendőrök naponta hallanak arcpirító magyarázkodásokat. Ez is motiválta?

– Érdekes kérdés, végülis igen. Tetszett a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság kampányához készített videó dramaturgiája, mert a maga nemében furcsának érzem azt a mindennapos helyzetet, amikor egy közlekedési rendőr megállít egy bekötött öv nélkül haladó autóst, az pedig próbálja ezt kimagyarázni. Jólesett, hogy „előléptettek” alezredessé. Mondtam is, hogy nekem már ezért megérte, mert a katonaságtól tartalékos hadnagyként szereltem le.

– Vissza tudná idézni első találkozását a biztonsági övvel?

– Hát, az jó régen volt… Akkoriban Trabanttal jártam, több is volt egymás után. Abban biztos vagyok, hogy az elsőben még nem volt öv, de azt már nem tudom felidézni, hogy a másodikban eredendően benne volt-e, vagy be kellett szereltetni. Az bizonyos, hogy abban a kocsiban már bekötöttem magam, és lekopogom, egyszer sem volt rá szükségem.

– Lemeszelték már valaha?

– Igen, a legemlékezetesebb ilyen eset az M3-as bevezetőjénél történt, még az előző rendszerben, amikor az 50-es táblánál hagytam a Trabit „kigurulni”. Félreállítottak, de mivel a feleségem BM-kórházi igazolványa benne volt a jogosítványom tokjában, a rendőr egy kis homlokráncolás után visszaadta, és azt mondta: „Köszönje a feleségének, hogy elengedem! Vegyen neki egy virágcsokrot!” Persze ez manapság nem fordulhatna elő, automatikusan érkezik a csekk a büntetéssel.

– Villamosmérnökként kapott olyan megbízatást, aminek köze volt a rendőrséghez?

– Tulajdonképpen igen, mert amikor egy állami intézmény világítástechnikai szakembere voltam, be kellett vizsgálnom egy rendőrautókhoz gyártott fényhidat. Amerikai gyártmány volt, és bár kifogástalanul működött, piros-kéken világított, amit a magyar szabvány ekkor még nem engedett. Ezért nem is tudtam megadni rá a jóváhagyást.

– Volt már dolga kibercsalóval?

– Igen, és át is vert, de csak pár ezer forintom bánta. Szöveges üzenetben kaptam kecsegtető befektetési ajánlatot egy rangos amerikai pénzügyi magazintól, legalábbis ezt gondoltam. Amikor a megadott linkre kattintottam, valóban ennek a médiumnak a honlapját láttam, illetve egy nagyon hasonlót. Hamar kiderült, hogy becsaptak, de tanultam az esetből, és ma már minden ilyesmit kukázok.

– Jelenleg hány olyan hamis profil lehet a közösségi oldalakon, amelyekhez az ön fotóját használják?

– Húszról tudok, ennél persze több is lehet. Beletörődtem, hogy nem nagyon lehet mit tenni ellenük. A saját profilomon a fotóm mellett van egy kék pipa, ez annak az igazolása, hogy a profil kezelője valós, hiteles személy. A hamis „profiljaimnál” ilyen nincs. Ennyit tudtam tenni, és természetesen szomorkásan mosolygok a dolgon.

– Világszerte rengeteg mémen szerepel, immár 14 éve. Van kedvence?

– Azok tetszettek a legjobban, amelyeken az arcomat ikonikus festményekre és fotókra applikálták. Felnevettem, amikor Mona Lisaként megláttam magam, de az is tetszett, amikor a dél-dakotai Mount Rushmore hegy falába vájt négy amerikai elnök mindegyike én voltam.

– Arató András számára mi a fájdalmát rejtegetve mosolygó Hide The Pain Harold világsikerének az üzenete?

– Az, hogy szomorkás mosollyal át lehet lépni a kellemetlenségen. Különleges elégedettséggel tölt el, hogy ennek az univerzális üzenetnek én lettem az internetes szimbóluma, méghozzá teljesen véletlenül. 15 évvel ezelőtt megkeresett egy fotós, aki egy közösségi oldalon meglátta a profilképem, és felkért, legyek a modellje. Illusztrációs beállításokat csinált rólam, öt évvel később pedig már csak testőrökkel tudtam sétálni Bogotában, de a világ más részein sem maradhattam észrevétlen. Mellesleg a budapestiek után most is Bogotából van a legtöbb követőm. Akkor még nagyon nehezen viseltem, hogy viccet csinálnak az arcomból, aztán beláttam, életem egyik legjobb döntése volt, egy új világ nyílt meg előttem. Rengeteg szeretetet kapok vissza az emberektől. A mai napig érkeznek olyan szöveges üzenetek, amelyekben ismeretlenek bevallják, egy-egy nehéz életszakaszukon segítettem át őket a híressé vált mosolyommal. Főleg nekik köszönhetem, hogy sokat változott a mentalitásom. Nyitottabb, barátkozóbb emberré váltam, de annak is örülök, hogy ma már Andrásként köszönnek rám; legalábbis itt Magyarországon. Azt már nehezebben viselem, amikor lerohannak, és mindenki szelfizni akar velem, de egy mosoly ezt is megoldja.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG, INTERNET