– 2008 óta szolgálok, és ez nálam egy régi álom beteljesedése. Már kisgyermekként sem tűrtem magam körül az igazságtalanságot, mindig igyekeztem a gyengébbek mellé állni – kezdi a bemutatkozást Szilágyi Balázs. – Ez a motiváció adta meg a kellő löketet ahhoz, hogy a rendvédelem váljon az élethivatásommá. Bár a családunkban senki más nem szolgál rendvédelmi területen, számomra az édesapám mindig mértékadó példakép marad becsületességével, egyenességével és azzal, hogy mindenben számíthattunk rá. A családom támogatása nélkül nem végezhettem volna el a Rendőrtiszti Főiskolát, és ma sem állhatnék helyt a szakterületemen teljes biztonsággal. A családi háttér stabilitása erős védőháló a mindennapokban és a nehéz időkben is.

Amikor rendőrnek állt, még nem hitte, hogy az NVSZ-hez vezet majd az útja.

– A VIII. Kerületi Rendőrkapitányságon kezdtem pályafutásomat, amit az elképzelhető legjobb bölcsőnek tartok egy pályakezdő számára. Ott rövid idő alatt kellett megszereznem rengeteg olyan alapvető képességet, amit még ma is használok – mondja az alezredes, aki Budapest után hazatért Szolnokra. – Jász-Nagykun-Szolnok megyében bűnügyi felderítőként folytattam a munkát, ahol egészen az osztályvezetői beosztásig juthattam. Ott tanultam meg igazán emberekkel bánni, embereket vezetni, nagyon jó iskola volt.

2017-től szolgál az NVSZ állományában.

– Igyekszem a közterületen, majd a felderítőmunka során eddig megszerzett tapasztalataimat kamatoztatni, bár azt nem tagadom, hogy hiányzik az utcán végzett szolgálat, és ha kell, ma is ott vagyok az első vonalban a beosztottjaimmal – hangsúlyozta Szilágyi Balázs, aki félszáznál is több rendőr vezetője jelenleg. – Vezetői alapelvem, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem kérek olyat a beosztottjaimtól, amit én magam nem tudok megcsinálni, vagy nem látok át. Azt viszont elvárom, hogy ha elakadtak egy-egy feladattal, azonnal jelezzék, és együtt rágjuk át magunkat a problémán.

Meglepte a kitüntetés.

– Abszolút meglepetés számomra, hogy engem jelöltek az év rendőre címre, de nagyon jó érzés, hogy a kollégáim és a vezetőim is úgy látják, méltó vagyok erre az megtiszteltetésre. Ez egy nagyon fontos szakmai elismerés, ami jó visszajelzést ad számomra is arról, hol állok a személyes fejlődésemben és hová kell még eljutnom. Ennek ellenére nem hiszem, hogy nagy ünneplést csapnánk, a jelenlegi szolgálati feladatok ezt nem teszik lehetővé. A mi területünkön a precizitás, az, hogy az ember mentálisan is teljes egészében ott legyen, elengedhetetlen fontosságú. Majd ha eljön a pihenés ideje, akkor megünnepeljük ezt az elismerést is baráti, családi körben. Most az a dolgom, hogy magamnak is bizonyítsam, méltó vagyok rá.

KISS DÁVID

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA