Ahogy az ikreknél szokás, őket is gyakran összekeverik. Beáta elárulta, hogy a kapcsolatuk kezdetén még őt is megtréfálták a testvérek.

István villanyszerelőként, Zoltán pedig géplakatosként végzett, a sorkatonai szolgálatot együtt kezdték meg.

– Abban az időben még úgy volt, hogy a katonasághoz csak egyszerre szerelhettünk fel, nem lehetett minket szétválasztani – meséli István. – 2000-ben jelentkeztem a határőrséghez, és 2001 januárjában szereltem fel járőrként. Szerettem, mert változatos volt. Egész nap kint lehettünk a természetben, és a helyi lakosokkal is tartottuk a kapcsolatot. Másfél évvel később útlevélkezelői státuszra kerestek embereket. Szóltam a testvéremnek, hogy próbálja meg, jelentkezzen. Így került ő is a határőrséghez útlevélkezelőként.

– Megtetszett a munka, érdekes volt – mondja Zoltán. – Bár főleg szlovák állampolgárok keltek át a határon, azért érkeztek más országból is. Ahány nemzet, annyiféle útlevél volt, amelyet ismernünk kellett. Akkor még törvény határozta meg, ki hány napot tartózkodhatott az országban, és mennyi pénzzel kellett rendelkeznie. 2008-ban, amikor a határőrség szerepét a rendőrség vette át, mindketten a Salgótarjáni Rendőrkapitányságra kerültünk, ahol hat évet járőrként szolgáltunk. Jó néhány közös élmény fűződik ehhez az időszakhoz. Amikor például egy körözött bűnözőt fogtunk el, aki a bűnügyi felügyelet alatt szökött el úgy, hogy levágta lábáról a nyomkövetőt. Többen is kerestük a kollégákkal, végül mi akadtunk rá, az egyik bokorban bujkált. Történtek megrázó esetek is. Évekkel ezelőtt egy fiatal fiú felkapaszkodott a busz hátuljára. Meggondolatlansága tragikus véget ért, cselekedete az életébe került. Én értem ki elsőként a helyszínre. Kiderült, hogy néhány órával korábban a testvérem igazoltatta.

Az ikerpár 2014-ben, egy hónap különbséggel kezdett fogdafelügyelőként, azóta is ott szolgálnak.

– Ez teljesen más terület. Sokkal kiszámíthatóbb, de érteni kell az emberek nyelvén – magyarázza István.

István felesége, Beáta egy éve került a rendőrséghez trénerként.

– Általános iskolai tanítóként dolgoztam huszonhat évig – meséli Nagyné Toldi Beáta. – Három évvel ezelőtt éreztem úgy, hogy ideje váltani, és egy nevelőszülői hálózatnál helyezkedtem el. Ekkor láttam meg a hirdetést, miszerint a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság trénert keres. Édesapám rendőr volt, én is ebben nőttem fel. Bár a pedagógusi pályát választottam, mindig is vonzott ez a hivatás. Régebben többször is beszéltünk édesapámmal arról, hogy én is szívesen dolgoznék a rendőrségen. Amikor megláttam a hirdetést, úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy kipróbáljam magam. Miután beadtam a jelentkezésemet, pár nap múlva visszahívtak, majd egy félnapos kiválasztási folyamaton estem át. Végül engem választottak. Nagyon örültem neki. Sajnos apukám már nem élhette meg, hogy felvettek a rendőrségre. Jelenlegi feladatom az irányítók tréningezése, segítséget nyújtok a kollégáknak az önismeret-fejlesztéshez, a mindennapi kommunikációs helyzetekhez, az együttműködési készség fejlesztéséhez és közreműködök az iskolaőrök képzésében is.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ