A westernfilmekben, teljesen mindegy, hogy hollywoodi vagy spagettiwesternről van szó, a bank egy ugyanolyan faház, mint a többi, és azt kirabolni szinte semmi erőfeszítésbe nem kerül. A főhős és társai bemennek a bankba, lövöldöznek egy kicsit, aztán felmarkolják a zsákban lévő pénzt, aranyat, felpattannak a kinn várakozó lovakra, és huss, már el is szelelnek, csak a por marad utánuk. Mire a seriff észbe kap, már hűlt helyük.

A valóság azonban az, hogy a kutatások mindössze nyolc bankrablásra találtak bizonyítékot a 19. század második felében, negyven év alatt 15 amerikai államban, mégpedig a Missouri–Minnesota–Texas-vonaltól nyugatra, vagyis a klasszikus vadnyugaton.

Hogy miért?

A korabeli bankfiókok úgy épültek, hogy kizárólag egy bejáratuk volt, a hátsó falat pedig megerősítették, hogy egy esetleges falbontással se legyen könnyű bejutni. Ráadásul a vadnyugati városokban a bankok jellemzően a főutcán vagy a főtéren, de mindig központi helyen álltak, általában a seriff hivatalának szomszédságában. Az értékeket tároló széfek pedig nehezek és masszívak voltak. Kinyitni hosszadalmas, az ajtót felrobbantani meg kockázatos lehetett, hiszen a robbantással a páncélszekrényben lévő értékek is megsemmisültek volna. Ha valaki mégis a bejárat felől ment be, annak nem volt menekülési útvonala, így a bankrabló mindig tarthatott attól, hogy kifelé menet a seriff fogja várni csőre töltött fegyverrel. Így azok a banditák, akik mégis vállalkoztak ilyesmire, igen vakmerőek voltak.

Azonban a vadnyugatnak tényleg léteztek legendás alakjai. Billy, a kölyök valóban marhatolvaj és az egyik leghírhedtebb pisztolyhős volt. De például a bal kezéről elterjedt legenda, miszerint csípőből eltalált mindent, amire lőtt, csak mese. Billy ugyanis jobbkezes volt. A vadnyugat történetének nyolc bankrablásából viszont kettőt az ő bandája követett el. A bankrablás mítoszát aztán Hollywood és a westernek – amelyek már a némafilmes korszakban nagyon népszerűek voltak – vitték be a köztudatba a vadnyugati élet visszatérő epizódjaként.

Jesse James tényleg vonatokat rabolt ki, és a rajzfilmekből ismert Dalton fivérek is jó pár gaztettet követtek el. A törvény őreként Wyatt Earp valóban az egyik legismertebb békebíró volt, aki hűséges társával, Doc Hollidayjel az oldalán a vadnyugat leghíresebb pisztolypárbaját vívta Tombstone városában a Clanton–McLaury-bandával szemben.

A leghíresebb vadnyugati bankrablás, Butch Cassidyék telluride-i akciója azért sikerülhetett, mert végrehajtói gondosan megtervezték a menekülési útvonalat, és több ponton is kipihent lovakra válthattak, így lerázva az üldözőiket. Ugyanis egy bankrablás másik gyenge pontja a menekülés. Abban az időben lóval nem lehetett húsz percnél hosszabb ideig vágtatni, mert akármilyen furcsán is hangzik, a hátas túlmelegedett. Ezért ha nem volt lehetőség lovat váltani, máris megpecsételődhetett a bankrabló sorsa.

Az sem mellékes, hogy akkoriban szinte mindenki, aki a városokban élt és lélegzett, hordott fegyvert, és készen állt arra, hogy bárkit lelőhessen, aki a zsebébe merte dugni a kezét. A vadnyugaton nem létezett bankbiztosítás, így ha valakinek elrabolták a megtakarításait, eltűnt a pénze. Ez azt jelenti, amint híre ment, hogy rablás zajlik egy városban, gyakorlatilag a lakosok egy emberként tódultak az utcára, hogy lelőjék a piszkos gazembereket.

Erre bizonyíték a Dalton testvérek bankrablási kísérlete. Daltonék 1892. október 5-én két bankot terveztek kirabolni a kansasi Coffeyville-ben. Az ötfős banda három tagja – Bob, Grat és Emmett Dalton – jól ismerte a várost, mert szüleiknek egykoron farmja volt a környéken. Pontosan tudták, hogy melyik utcán kell menekülniük, hogy egérutat nyerjenek. Arra viszont nem számítottak, hogy a város lakói már sokat hallottak róluk, így felismerték őket, amikor belovagoltak a városba. Elhatározták, hogy megvédik a pénzüket és a települést. Alig negyedórával azután, hogy Daltonék beléptek a bankba, négyen közülük holtan estek össze, a városiak agyonlőtték őket. Csak Emmett élte túl, annak ellenére, hogy 23 lőtt sebet kapott.

Végül pedig feltehetjük a kérdést, hogy vad volt-e a vadnyugat. A válasz egyértelműen igen. Azonban nem úgy, ahogyan azt a filmeken be szokták mutatni.

M. GY.

FOTÓ: INTERNET