Hosszú utat járt be Delon, míg a zsarukhoz került. Tavaly az út szélén kóborolt testvérével, amikor valaki észrevette, és felvette őket az autójába. A két kis állat teljesen lesoványodva, szörnyű állapotban került a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványhoz. A szervezetet 16 éve alapították, és tagjaik a német juhász fajtamentését vállalják. Sok blöki került már tőlük a fegyveres szervekhez. Például az izraeli hadsereg legjobb bombakereső kutyája is tőlük származik, illetve Rambo, akit az ukrán frontról mentettek ki, ma már a Budapesti Rendőr-főkapitányság négylábú munkatársa.

Bár az alapítványnál már biztonságban volt, Delon viszontagságai ott még nem értek véget. Megkapta a parvovírust, amelyben kis híján elpusztult. Azonban nem adta fel, emellett pedig az alapítvány munkatársai teljes odaadással ápolták, gondozták, ennek köszönhetően a hosszú betegség után felgyógyult, és ideiglenes gazdájához, Osztotics Mariannhoz került.

– Már gyerekként nagyon szerettem őket. Tízévesen mentem először kutyaiskolába. Sokáig nem lehetett saját állatom, ezért menhelyekre jártam, takarítottam a kennelt, foglalkoztam velük, megragadtam minden lehetőséget, hogy a kutyusokkal legyek. Később, mikor már saját blökim lehetett, elkezdtem az IGP-vel foglalkozni – International Gebrauchshund Prüfung, Nemzetközi Munkakutya-vizsgarend –, amely magába foglalja az engedelmességet, az őrző-védő képzést és a nyomkövetést. Az alapítványhoz is szoros kapcsolat fűz, az egyik jelenlegi ebem is tőlük származik. Amikor felhívtak, hogy lenne-e kedvem befogadni ideilenesen egy kiskutyát, mert épp nagyon sokan vannak, és nincs hely, azonnal igent mondtam. Így került hozzám Delon – meséli Osztotics Mariann bv. őrmester.

Mariann évek óta foglalkozik a képzésükkel, azonnal felfigyelt a kiskutya különleges tulajdonságaira.

– Amikor Delon hozzám került, észrevettem, hogy a lábával valami baj van. Elvittem a saját állatorvosomhoz, aki megállapította, hogy elüthette egy autó, és a csont rosszul forrt össze. Műteni kellett, de mivel még csak hat hónapos volt akkor, a beavatkozásra még hónapokig várhattunk. Már korán észrevettem, hogy nagyon apportos kutyus. Imád labdázni, szinte bárhol, bármikor. Megláttam benne a lehetőséget, és elkezdtem képezni. Vittem vasútállomásra, hidakra, hogy megnézzem, miképp reagál a mélységre, magasságra. Kiválóan vette az akadályokat, nem félt. Sokat jártam vele a városba, hogy szocializálódjon, és szokja az idegen ebeket. Már kölyökként megtanulta az engedelmességet, hogy ha hívom, visszajöjjön. Úgy gondoltam, kiváló munkakutya válna belőle akár egy fegyveres testületnél is. Nagyon jó fogása volt, hamar megtanulta az őrző-védő alapokat. Még a lövéstől sem félt. Mikor feltettünk róla videókat az internetre, sokan csodálták, milyen ügyes. Rengeteg hivatásos szerv jelentkezett, hogy örökbe fogadnák. Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy csak olyan embernek adom, aki családtagként tekint rá, és hazaviszi magával. Egy rendőrre esett a választásom, aki a műtét után magával vitte Delont, és elkezdte a képzését.

Ma már az új gazdival, Varga Zsolt főtörzsőrmesterrel, a Bácsbokodi Határrendészeti Kirendeltség kutyavezetőjével remek párost alkotnak. Delon hivatalosan is rendőrkutya lett, és remélhetőleg hamarosan meg is kezdi a szolgálatát.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG