– Azt hiszem, ritka manapság, hogy valaki több mint 35 éven át ugyanazon a területen dolgozzon – kezdte a beszélgetést Óberling József, aki 1989 óta szolgál rendőrként. – Nekem azonban a közlekedésrendészet a természetes közegem, itt kezdtem a pályámat a Budapesti, majd az Országos Rendőr-főkapitányság kötelékében folytattam. Az 1990-es évek közepe óta foglalkozom a baleset-megelőzési szakterülettel, így elmondható, hogy minden egyes szolgálati évemet a közlekedésbiztonság területén töltöttem.

Azonban nem mindig készült rendőrnek, a töretlen rendvédelmi karrier, melyet munkája igazi elismerésének tekint, számára is meglepetésként indult.

– A Műszaki Egyetem elvégzése után szembesültem azzal, hogy az autó-gépészmérnöki végzettségem a hazai viszonylatban akkor nem igazán biztosított számomra sok választási lehetőséget. Néhány iparvállalathoz kerülhettem volna, ahol már szinte láttam is magamat, amint egész nap a tervezőasztal fölött görnyedek, ez pedig nem vágott egybe a személyiségemmel, bár a műszaki érdeklődés a mai napig megmaradt – emlékezett az ezredes az egyetemi évekre. – Szerencsémre az egyik oktatónk, egy igazságügyi szakértő, nyári gyakorlatot hirdetett a BRFK közlekedésrendészetén, itt szerettem bele ebbe a szakterületbe. Persze az sem volt hátrány, hogy értettem a gépjárművekhez. A baleseti helyszínelők, forgalom-ellenőrző járőrök között töltött hónap során jöttem rá, hogy ezt az izgalmat, bajtársi közeget és szakmai színvonalat kerestem. Azóta egyetlen napot sem töltöttem el úgy, hogy azt mondtam volna, megbántam, hogy közlekedési rendőrnek álltam.

Az eltelt évtizedekben a világ sokat változott, ám Óberling József évtizedes tapasztalattal a háta mögött úgy látja, a közlekedés biztonságának fontossága változatlan maradt.

– A mi feladatunk, a közlekedésben részt vevőkkel közösen, annak az igazán kisszámú embernek a kiszűrése, akik szándékosan veszélyeztetik a forgalmat. Ebben a tekintetben úgy látom, és ezt számadatok is alátámasztják, hogy nem is annyira a büntetés, hanem inkább a prevenció és az edukáció, az ismeretterjesztés a legfontosabb fegyverünk. Az oktatást pedig nem lehet elég korán kezdeni, már óvodás korban is szükség van arra, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek, hogyan közlekedjenek biztonságosan, egymásra odafigyelve – hangsúlyozta, de úgy látja, a technológiai előretöréssel is lépést lehet és kell tartani. – Ez leginkább ma már a fiatal kollégáim területe, akik kiváló munkát végeznek. De a közösségi médiában folytatott felvilágosító kampányok, amelyek olyan új eszközökkel is foglalkoznak, mint az elektromos rollerek, százezrekhez érnek el. Számomra a március 15-én átvett kitüntetés azt jelzi, hogy egy remek, dinamikusan fejlődő, a modern kihívásokra azonnal választ adó csapatot képviselek, az elismerés pedig leginkább az ő munkájuknak szól, nem az én személyemnek.

Természetesen az ezredes sem mindig rendőr. Óberling József büszke arra, hogy szét tudja választani a szolgálatot és a magánéletet.

– Amikor a nap végén elolvastam az utolsó utáni e-mailt és válaszoltam a legutolsó utáni telefonhívásra is, én mondom azt, hogy véget ért a munka aznapra. Persze a rendőr soha nem önmaga osztja be az idejét, bármikor érkezhet váratlan feladat, de a nyugodt napokon szükség van arra, hogy tudjam, mettől meddig vagyok rendőr, és mikortól vár a kertes ház, ahol mindig van mit csinálni. – A természet közelsége a szenvedélyes erdőjárót és vadászt mindig feltölti: – Úgy gondolom, hogy a mai, technológiától átitatott, információkkal telített, rohanó társadalomban aranyat ér egy kis lassítás és csend, amit nekem az erdő, a mező biztosít.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG

K. D.