Sorsdöntő felvételi.

– Általános iskolásként fogalmazódott meg bennem, hogy legszívesebben egyenruhában képzelném el magam a munka világában, ezért is jelentkeztem a győri Bercsényi Miklós Gimnázium közrendvédelmi tagozatú osztályába – idézte fel a csoportparancsnok, aki érettségizőként két tervet dédelgetett. – Az A tervem a vadászpilóta volt, a B pedig a rendőr, és a honvédség egri kadétiskolájának felvitelijén eldőlt a sorsom. Csak kicsit voltam csalódott, mert a Budapesti Rendőr Szakközépiskolába viszont felvettek.

2004. július 1-én szerelt fel a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára, ahonnan néhány hónap elteltével került a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság abai körzeti megbízotti csoportjába.

– Abán akkor még nem volt rendőrőrs, a kapitányságvezető viszont egy környéken lakó újoncot akart oda vezényelni erősítésnek. Így esett, hogy amikor két évvel később a csoportparancsnok leszerelt, én lettem az utódja, és azóta is ez a beosztásom. Csak közben Abából város lett, és 2015-ben a rendőrőrs is létrejött, ami azt is jelentette, hogy az illetékességi terület Tác, Csősz, Soponya, Káloz, Sárosd és Seregélyes településekkel bővült.

Más szóba sem jöhetett.

– Úgy öt éve voltam már rendőr, és a helyemen éreztem magam, de egyre többször morfondíroztam azon, hogy parancsuralmi rendszerű, paragrafusok által szabályozott és sok kihívással járó hivatásomat szívesen ellensúlyoznám valami nyugis hobbival – magyarázta a főtörzszászlós, aki ezt a választást már nem bízta a sorsra. – Régóta vonz a természetgyógyászat és tulajdonképpen minden, amit áthat az ezotéria, ezért is szerettem masszőrhöz járni. Ilyenkor mindig átszellemültem, és biztos voltam benne, ezt az állapotot masszőrként is átélhetem, méghozzá jóval többször, ezért elvégeztem egy frissítő és közérzetjavító masszőrtanfolyamot. Mivel a rendőrőrs vonzáskörzetében lakom, a parancsnok azt kérte, a vendégköröm kialakításánál legyek körültekintő, és lekopogom, ezzel a mai napig nem volt problémám. Szinte csak törzsvendégeim vannak, ők többségében nyugdíjasok, és egyikükkel szemben sem kellett még intézkednem. Tudják, hogy rendőr vagyok, de ez nem téma. Igyekszem is úgy terelni a beszélgetést azokkal, akik szeretnek közben diskurálni, hogy csak kellemes dolgokról essen szó.

Erősen tervezget.

– A masszírozást kezdettől fogva szabadnapos, énidős hobbinak tekintem, és most is ugyanúgy szeretem csinálni, mint amikor elkezdtem. Feltölt, kikapcsol, és a munkához való viszonyomat illetően is egyensúlyban tart. Mindezt úgy, hogy közben javítani tudok mások életminőségén… Elsősorban a hazámat, másodsorban a testi-lelki felüdülést szolgálom. Csak azon szoktam mosolyogni magamban, amikor esténként a nyújtógyakorlataimat végzem, hogy a három gyerek mellett masszőrhöz járni már nincs időm – mondta Bődi Sándor Gergely, aki még dédelget, illetve masszírozgat egy tervet. – Nagyon erős kezű masszőr vagyok, vendégeim csak a másnapi izomlázat követően kezdik el érezni a 45 perces megdolgozás jótékony hatását. Az elégedettségen túl motivál is, hogy képes vagyok erősíteni a hát tartóizmait, és most, hogy a legkisebb gyerekünk is megkezdte az óvodát, egyre többször gondolok arra, ki kéne tanulnom a csontkovácsmesterséget. Az komolyabb tanulmányokat követel, de szeretnék belevágni… Az már nem hobbi lenne, de talán most sem az. Masszőrként olyan átszellemült, időtlen pillanatokat élek át, amelyek túlmutatnak a kedvtelésen és az árnyékvilágon.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN