Rémülten értesítették a rendőröket azok az idős, gödrei házasok, akik arra lettek figyelmesek, hogy fényes nappal betörtek hozzájuk. Az elkövető már a bejárati ajtót feszegette, amikor a ház 73 éves urát meglátva végül menekülőre fogta. Bár a rendőrök két utcával lejjebb hamar elfogták a betörőt, a baj sosem jár egyedül. A férfi felesége izgatottan kért segítséget a nyomokat rögzítő Járányi Norbert és Tumpek György zászlósoktól, mondván, férje rosszul lett.

– Nem számítottunk arra, hogy így alakul a nap. Igazából egy szakmai szempontból „steril”, nyugodt helyszínre érkeztünk, ahol a tényállás is egyértelmű volt – elevenítette fel a január 20-ai eseményeket Járányi Norbert szemlebizottság-vezető. – Éppen a kertben rögzítettük a betörés nyomait, amikor a nappali ablakán kihajolt a házigazda felesége, és arra kért minket, menjünk be a házba, mert a férje nincs jól.

– Azt hittük, talán az izgalom miatt megszédült, esetleg könnyebben megsérült a nagy sietségben, ezért alaposan meglepődtünk, amikor a szobába lépve láttuk, hogy a férfi eszméletlen, a kanapén fekszik – vette át a szót Tumpek György bűnügyi technikus. – Norbi szerencsére elvégezte a Police Medic tanfolyamot, így rögtön tudta, mit kell tennie, én pedig mindenben segítettem, amit kért.

– Mindenekelőtt a beteg fölé hajolva megállapítottam, hogy nem hallok légzést, nem látom, hogy a mellkasa emelkedne, vagy süllyedne és nem is érzem az arcomon a leheletét. Ebből már biztos voltam abban, hogy nagy a baj – folytatta a helyzet bemutatását Járányi Norbert. – Közös erővel a padlóra fektettük a férfit, és amíg Gyuri telefonon mentőt hívott, megkezdtem az újraélesztést. Hatalmas segítséget jelentett a mentésirányító hölgy nyugalma és magabiztossága, ahogy egyszerre tájékozódott a helyzetünkről, adott instrukciókat arra nézve, mit csináljunk pontosan, és ezzel párhuzamosan indította a mentőegységeket is. Még arra is jutott ideje, hogy megnyugtassa a szobában tartózkodó, rémült feleséget.

– Még sosem csináltam ilyet, de amikor eljött az ideje, hogy felváltsuk egymást, Norbi mintáját követve sikerült elkapnom az újraélesztés ritmusát – vallott az izgalmakról Tumpek György. – Sokat segített a helyes tempó tartásában, hogy többször is hallottam már az Országos Mentőszolgálat egyik hangfelvételét, amelyben egy anyuka három hónapos gyermekének újraélesztését vezényelte le egy mentésirányító, így én is abban a tempóban nyomtam a mellkast. Az igyekezetet siker koronázta, az idős férfi mintha egy pillanatra felébredt volna, aminek mindketten nagyon megörültünk, ám szinte azonnal újra összeomlott a keringése.

– Nem adtuk fel, hiszen tudtuk, az újraélesztést csak akkor hagyhatjuk abba, ha a munkát átveszik a mentők, vagy valamilyen okból túl veszélyessé válik a helyszín, illetve már végképp kifulladtunk, és nem bírjuk tovább erővel – sorolja a tankönyvi pontosságú definíciót Járányi Norbert. – Ezért örültünk nagyon, amikor betoppantak a mentők, akik csak intettek, hogy folytassuk a munkát, hisz még elő kellett készülniük a komolyabb beavatkozásra. Így nem volt más hátra, tovább dolgoztunk, és mire feltették a defibrillátor tappancsait, a férj magához tért, majd ismét eszméletét vesztette. A mentők keze között tovább folyt a küzdelem, mi pedig hasznossá tettük magunkat, ahogy tudtuk. Odébb toltuk a bútorokat, vizet adtunk az ijedt néninek, segítettünk az orvosi felszerelések elrendezésében. A mentősök azonnal a csapat részeként kezeltek minket, igazi összhang alakult ki köztünk. Közel egy óra küzdelem után stabilizálták az idős férfit, és elindultak vele a kórházba, mi pedig visszatértünk a félbehagyott nyomrögzítéshez, hiszen alapvetően ezért voltunk ott.

– Nem vagyunk hatalmas hősök, egyszerűen csak azt tettük, amit kellett – hangsúlyozta Tumpek György, akit társa bólogatva erősített meg. – Rendőrként benne van a pakliban, hogy ilyen helyzetbe keveredünk, és itt is meg kell állnunk a helyünket. Szerencsénk volt, és igen jó érzés, hogy visszahoztuk az életbe az urat, de azt gondolom, az igazi elismerés a mentősöket illeti, akik hihetetlen profizmussal, higgadtsággal, segítőkészséggel és emberséggel dolgoztak a helyszínen két kocsival. Tudom, hogy ők rengeteg ilyen helyzetet látnak nap mint nap, de nekünk is nagyon megnyugtató volt a tudat, hogy ott állnak mellettünk, együtt, egy csapatként dolgozhatunk egy emberélet megmentéséért. Külön köszönjük a mentésirányító nő segítségét, aki a távolból irányította a kezünket!

Dr. Szijártó István dandártábornok, a Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság vezetője az életmentés elismeréseként dicséretben és pénzjutalomban részesítette a két zászlóst.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA