Ezt a tiszavasvári életmentést az élet írta.

– Megerősítő szolgálatot láttam el Demjén Béla főtörzsőrmester, járőrvezetővel, és egy délelőtti intézkedést követően épp munkaközi szünetünket töltöttük a tiszavasvári kapitányság ebédlőjében, amikor rádión bejelentkezett a tevékenységirányító – kezdte a történetet Benyák László. – Egy Tiszavasvári belterületén lévő ingatlanban szélsőségesen önveszélyes cselekményt hajtott végre egy középkorú nő, és mivel a szolgálatosok közül mi voltunk a legközelebb, azonnal indultunk. Közben Bélának megjegyeztem, ilyen nincs, hogy a tegnapi szolgálat végén vettem át a Police Medic-táskát, és máris szükségem van rá. Véletlenek vannak, de ezen még most is csodálkozom. Ez így volt megírva!

Pár perc alatt ott voltak a ház előtt, ahol a férj fogadta őket, zaklatott állapotban.

– Elmondta, röviddel azelőtt ért haza, hogy a segélyhívót tárcsázta, és a feleségét válságos állapotban találta, közben már siettünk befelé. A középkorú nő a nappali szobában ült, félig feküdt a szófán, és mély, vágott seb éktelenkedett bal alkarjának belső részén, de rögtön megállapítottam, hogy a vágás nem ért artériát. Vérzett, de nem masszívan, és persze nagyon sápadt volt – folytatta a törzsőrmester. – Félájult állapota miatt csak nagyon nehezen lehetett vele kommunikálni, de annyit sikerült kiszedni belőle, hogy a körülötte lévő hányadék abból származik, hogy kézfertőtlenítőt ivott. Ez azonban nem volt elegendő, ezért vágta fel a bal alkarját. Kollegám segítségével pillanatok alatt megteremtettük a biztonságos ellátáshoz a környezetet, és megkezdtem az életmentést, amit a mentősökkel fejeztünk be. Megköszönték a szakszerű munkánkat, és meg is dicsértek.

Tapasztalt életmentő.

– Eddig főleg lakástüzekből mentésekben vettem részt, idén már két ilyen is van mögöttem, és kötözéseknél is asszisztáltam, de ez volt az első alkalom, hogy egy vérző embert magam láttam el. Rögtön hozzá kell tennem azonban, a kollegám nélkül ez nem sikerült volna ilyen gyorsan. Demjén Béla nem végzett Police Medicet, de flottul asszisztált, ami legalább ennyire fontos. Kifelé menet meg is jegyeztük, ez jól ment – idézte fel Benyák László, aki belső indíttatásból lett rendészeti sérültellátó. – Olyan beállítottságú vagyok, hogy különösen fontosnak tartom a segítést a bajbajutottakon, és amint megtudtam, hogy bárki jelentkezhet Police Medic-képzésre, nem sokat teketóriáztam. Már rendőrtanulóként ráéreztem az elsősegélynyújtásra; ezt a tudást akartam magasabb szintre fejleszteni, és a képzéssel maximálisan elégedett voltam. Nagyon jó volt, sokat adott, és a hasznomra is vált. Jó érzés tudni, hogy helytálltam, ez megy nekem, és persze az is jólesett, hogy az osztályvezető mellett kollegák is megdicsértek.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG