Jázmin 2017 óta fut, először egy félmaraton volt a terv, amit még abban az évben teljesített is. Beleszeretett ebbe a mozgásformába, mint mondja, a hosszútávfutás segít kikapcsolni, megnyugtatja. Hazai Spartan-versenyeket is teljesített, már hatszor. Ezek sajátossága, hogy a futás közé különféle akadálypályákat iktatnak.

– Egy barátommal eleinte félkomolyan beszélgettünk januárban, hogy nevezni kellene az Abu-Dzabiban megrendezendő világbajnokságra, de nem sokkal később be is fizettünk az útra – meséli az őrmester.

A felkészülése azóta folyamatos volt, bár külföldi missziókban is részt vett idén, amikor nem volt könnyű a napi edzéseket beiktatni. Éppen egy kéthetes külszolgálati és béketámogatói képzésen vett részt novemberben, ami után azonnal indult a reptérre.

– Talán három órát tudtam aludni a versenyt megelőzően az időeltolódás miatt, a rajt előtti órában még el sem hittem, hogy ott vagyok, és hamarosan indulunk. Az első kiírás szerint mintegy 4500 futó nevezett erre a nem mindennapi kihívásra. A reggeli rajt még kellemes hőmérsékleten indult, hiszen éjjel alaposan lehűl a sivatag, de egy óra múlva már szó szerint égetett a nap. Olyan érzés volt, mintha helyben futnék, annyira süppedt alattunk a homok. Minden lépésért meg kellett küzdeni. Nem voltak sűrűn frissítőpontok, ez is nehezítette a versenyt. Végül a messzeségben észrevettünk egy sátrat, ahol vizet kaptunk – volna. Mire odaértünk, csak szemeteszsákokat találtunk. Mint utóbb kiderült, a homokfutó, ami a vízutánpótlást szállította volna, elakadt a sivatagban. Feltéptük a zsákokat, felhasítottuk a kidobott palackokat, hogy a bennük maradt pár csepp vizet kinyerjük.

Ekkor még 10 kilométert sem tettek meg, a neheze hátravolt. A hivatalos táv 21 kilométer, de ebbe nem számítanak bele az akadálypályák. Volt, ahol egy kilométeren keresztül kellett ballonokat vagy egyéb súlyokat cipelni. Harminc ilyen megálló nehezítette a programot. Jázmin egy percig sem gondolt arra, hogy feladja, bár a szervezete háromszor jelezte, hogy nem bírja tovább.

– Nem gondoltam volna, hogy egy futóversenyen az ájulás szélére kerülök, de ezúttal háromszor is éreztem, hogy kimerültem. Persze feladni sem könnyű, ha az ember megállt egy pillanatra, szó szerint égette a homok a lábát. Inkább mentem tovább.

Összesen 6 óra 55 perc alatt teljesítette a távot. Bár nem a helyezésekről szólt a verseny, korosztályában és kategóriájában a harmadik lett, és összetettben is a női mezőny közepén végzett. És hogy mit ad a futás a rendőri hivatáshoz?

– A futás számomra állóképességet ad, gyors döntéshozásra tanít, és fejben is rendbe rak. A terepen akkor tudsz jól reagálni, ha nem a saját levegőddel küzdesz. Emellett fegyelmet ad – nincs kifogás, csak teljesítés. Ezeket a készségeket én egy az egyben viszem be a szolgálatba – válaszolta az őrmester.

TAKÁCS T. LÁSZLÓ

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, ZUPKÓ JÁZMIN