Kérdezgetjük az esetről Repák Mihályt és Posta Lajost, valami izgalmas, kalandos történetet várunk, de azt mondják, őket egy tűzesethez riasztották, ahol semmi mást nem tettek, csak ami a kötelességük. Megmentettek egy életet, és a tűzoltóknak segítve megóvták a környéket a lángoktól.

Mesélik, rendőri munkájuk során sokszor kerültek már hasonló helyzetbe, és soha nem haboztak segíteni a bajbajutottakon. Csak találomra említenek korábbi történeteket. Az egyik Tégláson esett meg: egy autós a szemük láttára figyelmetlenül hajtott a vasúti átjáróba, ahol elakadt, a vonat vészesen közeledett, mire Posta Lajos a sínek mellé ugorva lámpával jelzett a vonat vezetőjének, hogy álljon meg, és bár a vészfékezés megkezdődött, a vonat nem tudott már időben megállni. Repák Mihály közben az autóhoz ugrott, és néhány másodperccel a tehervonat érkezése előtt kirántotta az autóból a férfit. Akiről kiderült aztán, hogy ittasan, jogosítvány nélkül közlekedett. Húzták már ki felborult autóból saját, vétlenül balesetet szenvedett kolléganőjüket, és mentettek meg olyan embert is az utolsó pillanatban, aki éppen véget akart vetni az életének.

– Régen járunk együtt szolgálatba, így az ilyen eseteknél nem kell sokat kommunikálnunk, elég egymásra néznünk, és egy-egy intézkedés során mindketten tudjuk, melyikünknek mi a dolga – kezdi Repák Mihály. – Így volt ez most is. Egy küldésből érkeztünk vissza, amikor jött a bejelentés, hogy a kapitányságtól néhány utcányira hatalmas füst gomolyog. Azonnal a helyszínre mentünk, menteni, lakosságvédelmi intézkedéseket végrehajtani, az utcát lezárni, körülhatárolni. Amikor odaértünk, a tűzoltók első egysége már a helyszínen volt, és megkezdte az oltást. Az udvaron lévő rengeteg lom, autóalkatrész, autógumi már égett, és égett a gázcsonk is.

– A tűzoltók próbálták megakadályozni, hogy a lángok ne terjedjenek át a házra, a környező épületekre – folytatja Posta Lajos. – És mivel gomolygott a füst az udvaron, nem is lehetett belátni a házhoz, hogy van-e ott valaki. Mi is locsoltuk a falakat, hogy ne terjedjen tovább a tűz, közben átmásztam a hátsó kerítésen, megkerültem a házat, és a füstben találtam egy férfit, akinek már be volt pirosodva a szeme, erősen köhögött, megszívta magát füsttel. Szemmel láthatóan bódult állapotban volt. Próbált volna kimenekülni az udvaron át, de a tűztől és a füsttől nem bírt. Annyit azért sikerült megtudni tőle, hogy más nem tartózkodik a házban, és állat sincs bent.

A rendőrök ekkor a hátsó kerítésen emelték át a bajbajutottat, közben megérkeztek az Országos Mentőszolgálat munkatársai, akiknek épségben átadták a férfit. Annyit tudott csak mondani, hogy a háza udvarában pakolt valamit, amikor észrevette a tüzet, de fogalma sem volt, hogy mitől keletkezett. Próbálta eloltani, ám az olajos autóalkatrészek és az autógumik hamar lángra kaptak. Két jármű állt a ház előtt, mindkettő a tulajdonosé volt, az egyikben szerencsére benne maradt a kulcs, így Repák Mihály gyorsan odébb gurult vele, a másikat kulcs híján a katasztrófavédők segítségével tolták odébb. Posta Lajos azt mondja, nem is a tűz miatt volt igazán veszélyes a helyzet, hanem azért, mert fogalmuk sem volt arról, milyen robbanékony tárgyak lehetnek a lángok között vagy azok közelében, mennyi benzin volt a kerítés mellett álló járművek benzintankjában, mert ha felrobbant volna egy udvaron tárolt gázpalack vagy lángra lobbant volna valamelyik autó benzintankja, akkor ezek okozhattak volna kellemetlenséget nekik is. Szerencsére nem történt nagyobb baj, köszönhetően a rendőrök önfeláldozó munkájának is.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN