Az ütközetet a helyiek nyerik minimális, egygólos különbséggel, de ez most nem a leglényegesebb, hiszen ezzel a felkészülési mérkőzéssel a rendőrökből álló női kézilabda-válogatott a napokon belül kezdődő Európa-bajnokságra készül, amelynek helyszíne a balatonfüredi Balaton Szabadidő és Konferencia Központ lesz. Először ad otthont Magyarország a női rendőrválogatottak Európa-bajnokságának, márpedig ez nagy szó, sőt: igazi ünnep a kézisek számára. Ráadásul hat éve nem rendeztek efféle eseményt a rendőrnők számára. A koronavírus-járvány akasztotta meg a sorozatot, úgyhogy néhány nap múlva egy „újraélesztésnek” lehetnek szemtanúi azok, akik ellátogatnak a balatonfüredi összecsapásokra. Mint azt dr. Vattay Gergely másod- és kapusedzőtől megtudjuk: hét csapat kvalifikált az Eb-re, rajtunk kívül Ausztria, Dánia, Franciaország, Németország, Norvégia és Szlovákia együttese. A mieink szeptember 14-én, este 6 órakor kezdenek az osztrákokkal, majd két nappal később, kedden Norvégia ellen játszunk, és ha sikerül továbbmennünk a csoportunkból, a folytatásban akár éremért is pályára léphetünk. De ha nem így történik, akkor sincs baj, senki sem akar túlzott elvárásokat megfogalmazni, felesleges terhet rakni a sportolók vállára. A kérés csak annyi: mindenki hozza ki magából a legtöbbet.

– Az edzői stáb (Ponyi Gergő vezetőedző, dr. Vattay Gergely és Kosztend Szabolcs technikai vezető) amúgy civil emberként is ezer szálon kötődik a kézilabdához – mondja dr. Vattay Gergely. – A válogatott 22 napot együtt készült, sok támogatást kaptunk a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központtól és a vezetőjétől: dr. Horváth Ádám István ezredestől is, az ő segítségükkel Balatonfüreden, az esemény helyszínén is tudunk edzeni, illetve felkészülési mérkőzéseket játszani. A felkészülés jelen szakaszában különféle játékszisztémákat próbálunk ki, az Európa-bajnokságra 17 játékossal készülünk, szeptember 8-ától pedig egy ötnapos mini edzőtáborban vesznek részt a játékosok. Csapatunk tagjai másod-, harmad- és negyedosztályú bajnokságokban játszanak, tehát mindannyian igazolt kézilabdázók, így saját klubjukban is rendszeresen készülnek. Ezúton is köszönjük a segítséget a Budapesti Rendőr-főkapitányság, a vármegyei rendőr-főkapitányságok és a kapitányságok vezetőinek, a Magyar Rendészeti Sportszövetségnek és a Magyar Kézilabda Szövetségnek, amely a személyes mezeket biztosította, és ugyancsak köszönjük a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkárságának támogatását. Most már csak azt szeretnénk, hogy senki ne legyen beteg, sérült, és rendben lebonyolódjon az esemény.

A mérkőzés után váltunk néhány szót Horváth Nikolett-tel, a válogatott kapusával, aki a harmadik Európa-bajnokságán vesz részt, rutinosnak mondható tehát. Amúgy a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályán dolgozik, egy Budapest I. osztályban szereplő csapatban játszik, imádja a kézilabdát. Elsőként egy régi edzőjét idézi:

– Egy kézilabdameccsen mindenki gólt akar látni, kivéve a kapusokat. És hogy mit tudok, gondolok az ellenfelekről? Nem nagyon ismerjük őket, hiszen hat éve volt az utolsó Női Rendőr Kézilabda Európa-bajnokság, de akkoriban találkoztunk olyan válogatottal is, amelynek tagjai elsősorban kézilabdázók, és csak másodsorban rendőrök. Ilyenek például a norvégok, így arra számítok, hogy ők a magyar első osztály szintjén játszanak. Fontosnak tartom még, hogy nálunk a kapusoknak külön edzéseket tartanak, és egyáltalán: sok felkészülési meccset játszhatunk, edzőtáborokat, összevonásokat szerveztek nekünk, eddig ez volt a legkomolyabb felkészülésünk.

És ha már megkérdeztük a legrutinosabb játékost, faggatjuk a legfiatalabbat is. Horváth Hanna a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar bűnüldözési szakának hallgatója, most lesz másodéves. Tizenhárom évvel ezelőtt, hatéves korában kezdett kézilabdázni, jelenleg az NB I/b-ben, egy tápiószelei csapatban játszik. Azt mondja, ő is nagyon várja az Eb-t.

– Nekem ez lesz az első nagy versenyem, nincs róla tapasztalatom, így hát természetes, hogy van az emberben egy pici izgalom – mondja. – Ahogy az már elhangzott: fontos, hogy többször együtt tudunk lenni összetartásokon, edzőmeccseket is játszunk, de mi magunk is szervezünk szabadidős programokat a csapatnak, és ez nagyban segíti, hogy összeszokjunk, alaposan megismerjük egymást a pályán és azon kívül is. Lényeges az is, hogy az egyetemen támogatják, hogy sportolhassak, amúgy meg nagyon kötött tanrendem van, nem könnyű a két dolgot összeegyeztetni.

T. Z.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ