Magyarok Floridában

– A versenyen két magyar alakulat indult. Mi és a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság Körös Közterületi Támogató Alosztályának Storm Corner Special Response Team csapata. Mindenben segítettük egymást, egyáltalán nem rivalizáltunk. Szurkoltunk, biztattuk a másikat, sőt, ha kellett, a felszerelésünket is átadtuk egymásnak, ahogy a versenyszámok során tapasztalt tippeket, trükköket is megosztottuk egymással. Innen is gratulálunk nekik! – mondta Baksai Károly, a kiutazó AOCU SWAT csapat megbízott vezetője. – A szervezők szerencsére előre elküldték mindenkinek a megmérettetés állomásainak leírását, így volt alkalmunk és lehetőségünk gyakorolni már itthon is, de arra soha nem lehet eléggé felkészülni, ami kint fogadja az embert. Ez a rendezvény egy különleges világ.

Új közeg, nagy nyomás – és bölcsesség

– Egy pillanatra sem felejthettük el, hogy hol vagyunk, kikkel szállunk versenybe, és azt sem, hogy kiket képviselünk – hangsúlyozta a csapatvezető, aki ötödször állt rajthoz a megmérettetésen. – Floridában összegyűlt az Egyesült Államok rendőri bevetési egységeinek színe-java, 45 csapat mérte össze a tudását. Így az első hazahozott tanulság számunkra az amerikai különleges erők egyik régi mondása volt, amit sokszor hallottunk a helyi rendőröktől is: „Első szabály: mindig nézz ki jól! Második: Mindig tudd, hol vagy! Harmadik: Ha nem tudod, hol vagy, legalább nézz ki jól!” Ez nem azt jelenti, hogy mindig legyünk poszterképesek, sokkal inkább azt, hogy ismerjük a saját belső képességeink korlátait ugyanúgy, ahogy a felszereléseinket vagy a fizikai állóképességünket, mert ez lesz az, ami kihúz egy-egy szorosabb helyzetből. Ez az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök számára a világon bárhol és bármikor szó szerint élet-halál kérdése lehet.

Kulcs: a csapatmunka

– A versenyszámokat úgy tervezték meg, hogy senki ne legyen képes azokat egyedül elvégezni. Így hiába kiváló mesterlövész valaki, ha az egységében nincs meg az összhang, annak a versenyen pontlevonás, a való életben pedig sokszor rendőrtemetés a vége – húzta alá Baksai Károly. – Az Egyesült Államokban a „thin blue line”, azaz a „vékony kék vonal”, ami a rendvédelmi dolgozók állhatatosan kitartó szolgálatát jelképezi, nemcsak mottó, hanem maga a valóság. Ezt az orlandói szervezők is hangsúlyozzák, amikor a rendezvény megnyitóján együtt emlékezünk az elhunyt rendőrökre, ahogy azzal is, hogy személyes példaként kiemelik egy-egy társunk teljesítményét. Kint a feltétel nélküli kölcsönösség a napi valóság kézzelfogható része. Én fedezem a te hátadat, te az enyémet. Ez a bajtársi, testvéri kötelék az, amit a csapatunk tagjai itthon is képviselnek, akárhová veti őket a szolgálatuk.

Képzés, tréning, kurzus

– Csapatunk tagjai a verseny mellett különféle képzéseken is részt vettek. Azok, akik először jártak Orlandóban, egy alapos SWAT-medic tanfolyamot csináltak végig, amelyen külön hangsúlyt kapott a K9-medic képesség, azaz a szolgálati kutyák sérüléseinek ellátása is – sorolta az elérhető képzéseket a csapat vezetője, kiemelve az oktatás magas színvonalát. – A többiek választhattak. Volt, aki járművek bevonásával végzett taktikai feladatokról tanult, három csapattagunk eljutott egy CQB-re, azaz épületharc-oktatásra, amelyen szimulációs lőszerekkel célpontokat kiválasztva, nehezített körülmények között kellett helytállniuk. Egy olyan intézkedéstaktikai kurzuson is részt vehettünk, amelyen megtanultuk kezelni a gyanúsítottakkal egy légtérben tartózkodó, nem feltétlenül ellenséges személyeket is úgy, hogy a feladat-végrehajtás lendületét se törjük meg.

Kemény munka, kemény szórakozás

– Persze nem csak tanultunk és versenyeztünk, lehetőséget kaptunk arra is, hogy bejárjuk az Orange megyei seriffhivatal SWAT-egységének főhadiszállását, ahol évről évre több magyar relikviával találkozunk. Nagyon nagy élmény volt látni a felszerelésüket, fegyverzetüket, a munkakörülményeiket, és együtt edzeni velük – idézte fel a verseny utáni szabadidő pillanatait Baksai Károly. – A verseny után a csapatunkból hárman is részt vettünk az amerikai haditengerészet floridai SEAL-múzeuma által szervezett 5 kilométeres tengerparti futóversenyen, és több kategóriában is érmet szereztünk. Én 40 feletti férfi versenyzőként első helyet, míg összetettben a másodikat értem el, csak a kupával gyűlt meg a bajom, amit a repülőgépen a mérete miatt szétcsavarozva kellett hazavinnem. Nagyon kedves epizódja volt a rendezvénynek, amikor a szervezők az egyik csapattársunkat, aki aznap ünnepelte a 30. születésnapát, dallal köszöntötték, ő pedig felülésekkel ünnepelhette a jeles alkalmat…

Egyedül nem megy!

– Egész csapatunk hálás azért a támogatásért, ami az idén mindennél fontosabb volt. Azok nélkül, akik itthon és az Egyesült Államokban mellénk álltak, egyszerűen nem állhattunk volna rajthoz – emelte ki a csapatkapitány. – Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi embernek lesz szívügye, hogy mi kinn megmérettessük magunkat, és hogy ilyen sokan szurkolnak majd nekünk. Köszönjük mindenkinek!

K. D.

FOTÓ: AOCU SWAT