Válaszút elé kerültek 2025 tavaszán a Békés vármegyei határrendészek. Az egyéni célok és lehetőségek egyeztetése után vannak, akik körzeti megbízotti beosztásba kerültek, a határról egy-egy kisebb település mindennapi életébe csöppentek.

Kaszaperen egy másik szolgálati helyet választó, elismert, köztiszteletnek örvendő rendőr nyomdokaiba lépett Stefanidesz Attila törzszászlós, a volt Lőkösházi Határrendészeti Kirendeltség ügyeletese. Kihívásnak tekintette, hogy jól be tudjon illeszkedni. Nem a távozó kollégát igyekezett pótolni, hanem arra törekedett, hogy őt fogadják el. Nyitott a helyiek észrevételeire, problémáira, akkor is igyekszik segíteni, ha nem a rendőrség hatáskörébe tartozó kérdésről van szó.

– A minap például egy férfi az édesanyja elvesztése utáni ügyintézéssel kapcsolatban szólított meg – mesélte Stefanidesz Attila. – Utánanéztem, mit kell és lehet tenni, és tájékoztattam a gyászolót. Jó érzéssel tölt el, hogy bizalommal fordulnak hozzám. Éppen ezért szeretem a gyalogos szolgálatot is, mert alkalom arra, hogy beszéljek az emberekkel: ha kapcsolatba szeretnének lépni velem, a legegyszerűbb módon tehessék ezt meg.

Kaszaper mellett Nagybánhegyes és Magyarbánhegyes tartozik még a törzszászlós körzetébe. Nagybánhegyesen él, közösségi rendőri szolgálatot pedig Kaszaperen lát el. Úgy érzi, elfogadták, és ezért igyekszik mindent megtenni, 25 év hivatásos múlttal a háta mögött is örömmel végzi a munkáját. Kollégája,

Hidvári Mihály főtörzszászlós 2002-ben került Lőkösházára. A szintén sok tapasztalatot szerzett határrendész most már felkészült egyenruhás, hiszen kiváló eredménnyel teljesítette a körzeti megbízotti szaktanfolyamot. Kevermesen él, így ő is Dél-Békéshez kötődik. A schengeni csatlakozás előtt sokat foglalkozott azzal, mi lesz, ha megszűnik a kirendeltség. Bár határrendészként az utolsó beosztása szolgálatirányító parancsnok volt, és talált volna olyan beosztást is, úgy gondolta, helyesebb, ha közvetlenül a területen kezdi bővíteni az addigi ismereteit, tapasztalatait, így került Kunágotára.

– Az első, körzeti megbízottként teljesített szolgálatom olyan volt, mint az első nap az iskolában – emlékezett vissza mosolyogva Hidvári Mihály. – De szerencsére a kollégák nagyon segítőkészek, befogadók. Remek csapatba kerültem és élvezem a munkám. Szeretek beszélgetni, így nem teher, ha az emberek ügyes-bajos dolgaikkal hozzám fordulnak. Iskolarendőr is vagyok, kétszer már előadást is tartottam, a felkészülést is élveztem. Magam készítettem a prezentációt, hogy az internethasználat veszélyeiről szemléletesen tudjak beszélni a diákoknak.

Kunágotához tartozik még Almáskamarás és Nagykamarás is. Bár a főtörzszászlós Kunágotán közösségi rendőr, tehát a legtöbb idejét ott tölti, a másik két település biztonságát is a szívén viseli. Ugyanilyen felelősséggel áll feladatához Takács Csaba is, aki egy éve Magyarbánhegyesen körzeti megbízott. A főtörzszászlós 33 éve hord egyenruhát, áll a köz szolgálatában. Sorállományú katonai szolgálata után döntött úgy, hogy határőr marad, az Orosházi Határőr Igazgatóság Gyopár Határvadász Században szakaszparancsnok volt, majd főügyeletes-helyettes, 2008-tól pedig Battonyán szolgált. Ő is szolgálatirányító parancsnokként került válaszút elé.

– Örülök, hogy a körzeti megbízotti szolgálatot választottam, és azon a településen szolgálok, ahol tinédzser fiammal és feleségemmel élek. Mezőhegyesi panelből költöztünk Magyarbánhegyesre családi házba. Két nagyobb gyermekünk már kirepült, önálló életet élnek, de hárman is jól belaktuk az otthonunkat. Én szívesen dolgozom a ház körül, gyümölcsfákat is gondozok, a feleségem pedig csoda szép virágoskertet varázsolt az udvarra.

Szeretnek a településen élni, Takács Csaba rendőrként és helyi lakosként is jó kapcsolatra törekszik a községbeliekkel. Hozzá hasonlóan helyben lakó körzeti megbízott Képíró Lajos törzszászlós is, ő tavaly ugyancsak negyedszázados szakmai tapasztalattal csatlakozott a Sarkadi Rendőrkapitányság csapatához. Volt határvadász, majd útlevélkezelő és gépjárműszakértő a Kötegyáni Határrendészeti Kirendeltségen. Nagyon szerette a határrendészeti szakmai feladatokat, önszorgalomból is képezte magát. Új beosztásában is arra törekszik, hogy minél előbb megszerezze azokat a szakmai ismereteket és tapasztalatokat, amelyekkel önállóan tud dolgozni. Szerencsésnek érzi magát, mert egy olyan közösségbe került, ahol a fiataloktól is lehet tanulni, kölcsönösen segítik egymást.

–Sokat tanulok abból, hogy figyelem a kollégáimat – avatott be a mindennapokba. – Például egy konfliktusnál érdemes figyelni az ilyen helyzetek kezelésében jártas kollégát. Vallom, hogy minden, amit átélek, ad hozzám, több leszek attól, amit megtapasztalok. A gyakorlatban látom, hogy a kommunikáció milyen fontos, mennyi minden rendezhető emberi szóval. Arra törekszem, hogy higgadtan, nyugodtan lépjek fel, és ha lehet, így térítsem jobb belátásra a jogsértőket, vitába keveredett feleket.

A törzszászlós is helyben lakó körzeti megbízott, Sarkadon él és szolgál. A területén élőkkel jó kapcsolatra törekszik, igyekszik rászolgálni arra, hogy bizalommal forduljanak hozzá. Örül annak, hogy 56 évesen is számítanak rá a kapitányságon, és jól érezheti magát a mindennapokban. Gyermekei már felnőttek, de azért ők is számítanak a szüleikre. Mindhárman éppen az otthonteremtés időszakában vannak, építkeznek, felújítanak, így Képíró Lajos a feleségével, amiben csak tudja, segíti a fiatalokat. Vízvezeték-szerelő is így a szabadideje a hivatás és a család mellett meglehetősen korlátozott, de azért az egészsége megőrzése érdekében igyekszik időt szakítani úszásra, kerékpározásra, illetve vízparti feltöltődésként a horgászatra.

A körzeti megbízotti szolgálat nem korlátozódik a munkaidőre, az ilyen beosztást betöltő rendőröket gyakran pihenőidejükben is felkeresik, megszólítják a körzetükben élők. Köszönet illeti őket azért, hogy felelősséget éreznek a területükért, a körzetük lakóinak biztonságáért, és a legjobb szakmai tudásuk, tapasztalataik alapján teszik a dolgukat nap mint nap. Tájékoztatnak, segítenek, ha kell, intézkednek.

SZOMBATI ANDREA

FOTÓ: RENDŐRSÉG