Többrétű képzettségének köszönhetően bevethető baleseti helyszínelőként, vizsgálóként vagy akár járőrként is.

– 2011 decembere óta vagyok rendőr, mindig is érdeklődtem a pálya iránt, de a sors először más utat szánt nekem. Marketingiskolát végeztem, mellette egy kávézóban pultosként is dolgoztam, ahol rendszeresen találkoztam a helyi körzeti megbízottakkal. Ők biztattak arra, hogy a rendőri pálya igazán nekem való, hiszen határozott kiállású vagyok – emlékezett a kezdetekre Lipták főtörzsőrmester, miközben folyamatosan figyelte a rádióforgalmazást is, hiszen bármikor szólíthatta a kötelesség. – Így jelentkeztem Szegedre, a rendészeti szakközépiskolába. Vártam, de csak nem jött az értesítés.

Elfújta a szél, de meglett.

– Épp a szüleim háza mellett sétáltattam a kutyát, amikor a gátoldalban, a bozótosban megláttam egy fennakadt papírfecnit. Gondoltam, megnézem, mi az. Hát kiderült, hogy az épp egy nekem címzett értesítés, amit véletlenül kifújt a szél a postaládából. A rendészeti iskolától írtak, hogy behívnak felvételi elbeszélgetésre. Azonnal hívtam is Szegedet, hogy most szedtem ki az értesítőjüket a kökényesből, mennék a felvételire, ha lehet. Azt mondták, lehet. Így kezdődött.

Vidékről Budapestre vezetett az út.

– Az iskola nagyon kemény volt. Az egyes szakaszba kerültem, ahol az osztályfőnök Tóth László alezredes volt, szigorú, de igazságos parancsnok. Mindent megtett a keze alatt tanuló osztályért, azért, hogy igazi rendőrré váljunk. Tőle tanultuk az alapokat, ma is hallom a fülemben a hangját – idézte fel a kiképzést a mára tapasztalt tiszthelyettes. – Az iskola után az első szolgálati helyem a VI. Kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztálya volt. Vidéki gyerekként a fővárosba költözni teljes környezetváltozást jelentett, otthon, ha kinéztem az ablakon, a nyugalom és a természet fogadott, Budapesten pedig a nagyváros forgataga. Abból a szempontból jobb volt a helyzet, hogy ha bármire szükségünk volt, vagy szerettünk volna munka után kikapcsolódni egy kicsit, szinte korlátlan lehetőségek tárultak elénk, a kollégák pedig sokat segítettek a beilleszkedésben. Van, akivel 11 év távlatából is tartjuk a kapcsolatot.

Újra megyében: irány Békéscsaba.

– A budapesti járőrkorszak végével, 2014 októberével kerültem vissza Békéscsabára, ahol először a járőrtapasztalatomat kamatoztattam, majd lehetőséget kaptam, hogy új területen próbáljam ki magamat, így lettem vizsgáló a helyszínelő és balesetvizsgáló alosztályon. Ez komoly váltást jelentett, de egy évtized alatt megszerettem a területet annyira, hogy amikor felmerült, örömmel jelentkeztem baleseti helyszínelői képzésre is – összegezte karrierútja legfrissebb fordulatait a főtörzsőrmester, aki, ha a szükség úgy hozza, járőrként is besegít a kapitányságon. – A helyszínelőképzésen rengeteget tanultam magamról és a szakmáról is nagyon felkészült szakemberektől, és bár még csak egy éve vagyok ezen a területen, már voltak emlékezetes esetek. Egyszer, amikor egyedül mentem ki a helyszínre, és már éppen nekiláttam volna a munkának, megkérdezték, hogy mikor jön a helyszínelő. Mondtam, hogy az én vagyok. Meglepődtek ezen, mert kevés a nő ezen a szakterületen, de én erre büszke is vagyok.

A helyszínelők munkája a közterületen nem ér véget.

– Tudomásom szerint egyike vagyok annak a maroknyi rendőrnőnek, akik baleseti helyszínelőként is szolgálnak. Azt tanácsolom a jelentkezőknek, hogy aki ide be akar kerülni, nagyon fel kell kötnie a nadrágot – hangsúlyozta Lipták Brigitta, aki nagy szerencséjének tartja, hogy még nem helyszínelt halálos balesetnél, de erre is felkészült lelkileg. – Rendőrként mindig objektívnek kell maradnunk, nem vihetnek el az érzelmeink, miközben a fizikai megterhelés sem kicsi. Azt is tudni kell, hogy a helyszínelő feladata nem a közterületen ér véget, az íróasztal mögött is van még papírmunka bőven. Ezt a szakmát csak úgy lehet hatékonyan végezni, ha valaki teljesen el tud mélyedni abban, amit csinál, és nagy adag kitartás mellett kemény hivatástudata is van. Remélem, hogy én is ilyen rendőr vagyok, azon igyekszem, hogy így legyen.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA