További nehézség.

– Még világos volt, amikor az önveszélyes cselekményre készülő férfi 16:30-kor a mobiljáról felhívta a segélyhívót. Zaklatott állapota miatt azonban nem tudta megmondani, hol van, csak azt, hogy mindenhol fák vannak körülötte, és mivel ezután a készüléke lemerült, csak cellainformációs háromszögezéssel lehetett hozzávetőleg meghatározni, hol tartózkodott. Ehhez jött, hogy kerékpárral ment, ami a keresőkutyák számára megnehezítette a nyomfogást – vázolta az alaphelyzetet Zsombok Imre őrmester, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály járőrparancsnoka, aki másnap reggel kapcsolódott be az újraindított keresésbe a társával, Kovács Zsolt őrmesterrel. – Abból indultunk ki, hogy a diszpécser fellépése és az a tény, hogy a mobiltelefon lemerülése gátolta meg abban, hogy a beszélgetést folytathassa, olyan hatást válthatott ki belőle, hogy a tervezett és bejelentett öngyilkossági kísérletet ne hajtsa végre, de legalábbis elhalassza. Bódult állapotban hívta a 112-t, amiből arra is lehetett következtetni, hogy utána elbóbiskolt. Társammal úgy döntöttünk, a Sárpentelei parkerdő felé vezető utak, konkrétan a Székely utca környékén kezdjük meg a célzott kutatást, mert előző délután a cellainformációs adatok alapján abban a térségben tartózkodhatott.

Egy kis könnyebbség.

– Amikor április 4-e délutánján a parkerdő felé kerekezett, egy benzinkút és egy szálloda biztonsági kamerája is lefilmezte, amit a kollegák a kutatással párhuzamosan zajló adatgyűjtés során meg is találtak. Így meglehetősen jó személyleírásunk volt róla, de az általa használt bicikliről is kaptunk információt. Ez könnyebbséget jelentett, és amikor valamivel 10:30 után rámentünk az E66-os parkerdő felőli szervizútjára, megpillantottuk: kerékpárjára támaszkodva ácsorgott, kissé imbolyogva – idézte fel az őrmester, és hozzátette, erről tájékoztatta a szolgálatirányítót. – Megkülönböztető jelzést nem használtunk, mert nem akartunk ráijeszteni, ezen a szakaszon ugyanis más akkor nem tartózkodott rajtunk kívül. Lassan közeledtünk felé, és miután észrevett, ha nehézkesen is, de felült a biciklire, és megindult a fák felé. Természetesen utolértük, és felszólítottuk megállásra. Biztonságos közlekedésre alkalmatlan, térben és időben dezorientált állapotban volt, és csak részlegesen volt kommunikatív, de tudomásul vette, hogy intézkedtünk, és ruházatátvizsgálás közben azt is elmondta, 150 szem nyugtató volt nála, és ezekből többet is bevett. A zsebeiből azonban csak néhány tabletta és három üres gyógyszeres doboz került elő. Volt nála viszont egy tapétavágó, amiről azt mondta, azzal akarta szétvagdosni a csuklóit, de miután beszélt a segélyhívó diszpécserével, nem volt képes rá. Amíg a mentőszolgálat esetkocsija odaért, azt is elárulta, hogy egy fa tövében akart véget vetni az életének, de amíg ezen morfondírozott, az alkohol és a gyógyszerek hatására elájult.

Dicséretes intézkedés.

– A városi rendőrkapitány után a vármegyei főkapitány is dicséretben részesített minket, és jutalmat is kaptunk, amiért megtaláltuk – válaszolta Zsombok Imre, akinek nem ez volt az első életmentése. – Hét éve szereltem fel, a Székesfehérvári Rendőrkapitányságon már az ötödik szolgálati évemet taposom, és azóta évente legalább egyszer vettem részt személykeresésben, de ez volt az első alkalom, hogy a sikeres lezárás tevőleges résztvevője voltam. Jól tippeltünk a járőrtársammal, akivel nem szoktunk naponta együtt dolgozni, de utólag megállapítottuk, remekül működött köztünk a csapatdinamika.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG