Valódi kék lámpás esküvő zajlott október 11-én Békéscsaba belvárosában, az evangélikus nagytemplomban. Első találkozásuk napra pontosan második évfordulóján egy mentőtiszt és egy rendőr esküdött egymásnak örök hűséget. A fiatal pár, Takács Réka és Balogh László őrmester, a Békési Rendőrkapitányság járőre munka közben futottak össze először. Ugyanarra a helyszínre küldték őket, és tették a dolgukat, mint mindig. Réka már a mentőkocsiban dokumentálta a történteket, amikor az őrmester úgy gondolta, valamilyen ürüggyel megszólítja. Odament hozzá, és bár volt neki bőven, de kért tőle egy pár védőkesztyűt. A bájos hölgy nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget, munkatársai azonban igen.

– Szerintem már bárkinek eladtak volna – idézte fel férjével a találkozást mosolyogva Réka. – Nehéz a mai világban ismerkedni, ezt a kollégáim is így látják. Talán éppen ezért gondolták, hogy akár abból is kisülhet valami jó, hogy éppen egy korban hozzám illő, helyes rendőrrel szólított egy helyre a kötelesség. Amikor Laci kesztyűt kért, viccesen hozzá is tették: ne csak egy párat adj, küldj a kollégájának is, nehogy azt higgyék, hogy csak az egyikük tetszik a mi mentőtisztünknek. Így hát Laci kezébe nyomtam jó néhányat a védőeszközből, majd folytattam a munkát.

A rendőr a látszat kedvéért felvette, elhasználta a kapott ötujjast, arra azonban már csak a szolgálat végén, otthon volt ideje, hogy alaposabban átgondolja a történteket, és felidézze, milyen kedves volt a mentőtiszt tekintete. Utóbb Réka is elismerte, hogy első látásra szimpatikus volt neki jövendőbelije, de végül elhessegette a gondolatot azzal, hogy a helyes fiatalembernek egyrészt valószínűleg van párja, másrészt mentős ruhában biztosan nem volt annyira nőies, hogy kölcsönös legyen a rokonszenv. Tévedett.

– Még szerencse, hogy intézkedéskor minden adatot, információt fel kell jegyeznünk, így a mentőtiszt neve is szerepel a jelentésünkben. Rákerestem hát a Facebookon, megtaláltam őt, és bejelöltem ismerősnek – elevenítette fel a boldogságukhoz vezető első lépést Balogh László. – Két hétig nem írtunk egymásnak, engem is a kollégáim unszoltak, kérdezgették, hogy üzentem-e már neki, így két hét után végül írtam.

Ezután már ment minden a maga útján. Bár az első randi majdnem vízválasztó volt, hiszen Réka rájött: udvarlójának a legjobb és a legrosszabb tulajdonsága ugyanaz. Szeret beszélni. Ez abból a szempontból jó, hogy könnyen teremt kapcsolatot, rendőri intézkedésekkor is mindenkivel megtalálja a hangot. Egy első randihoz mérten azonban kicsit soknak tűnt számára az az információmennyiség, amit Laci megosztott magáról. De végül tisztázódott, hogy mindezt éppen komoly szándékai igazolására tette.

– Szeretnék családot, és úgy gondoltam, jó, ha Réka mindent megtud rólam, ami fontos lehet. Semmit nem szerettem volna eltitkolni, hogy teljes képet kapjon rólam, úgy hozzon döntést a jövőnkről – magyarázta viselkedését az őrmester.

Elképzeléseik találkoztak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Réka igent mondott. Így tehát a kesztyű után a gyűrű is a kezükre került. Közös terveik nemcsak a családalapításról, hanem az együtt fejlődésről, előrelépésről is szólnak. Az ifjú feleség a második diplomáját igyekszik megszerezni. Arra készül, hogy az új ismeretek birtokában nemcsak másokon segít, hanem a saját és a családja egészségéért is többet tehet majd. A férj pedig az alapvégzettségére épülő rendészeti oktatásra jár, és párja arra biztatja, hogy hozzá hasonlóan jelentkezzen felsőfokú képzésre, vegye célba a rendőrtisztképzést. Az őrmesternek ez nincs ellenére, hiszen a családjában, illetve ismerősei között is több rendőr van. Édesapja, aki szintén rendészeti területen szolgált, gyermekként gyakran bevitte őt a Békési Rendőrkapitányságra. Lenyűgözte az írógép, a számítógép, szívesen figyelte az ügyeletest munka közben, és dézsmálta a kávéhoz kitett tejport. Ma már sokkal inkább hasznossá teszi magát, szereti a munkáját, a csapatát, és örömmel támogatja feleségét abban, hogy embert próbáló hivatásában kiteljesedjen.

– Mindketten sokat dolgozunk, de találunk időt a kikapcsolódásra, feltöltődésre, leginkább rövidebb kirándulásokat teszünk. Emellett a munkánkban is meglátjuk a szépséget, megéljük a felemelő pillanatokat, amelyek leginkább akkor vannak, amikor sikerül segítenünk – erősítik meg mindketten.

Abban is egyetértenek, hogy a gyermekeket érintő esetek gondolkodtatják el őket a leginkább. A mentőtiszt felidézett egy küldést, amikor eszméleten gyermekhez érkezett. Nagy megkönnyebbülés volt számára, hogy sikerült kideríteni, rendkívül alacsony vércukorszintje miatt került magatehetetlen állapotba a kicsi, és még a helyszínen olyan kezelésben részesítették, hogy magához tért és megszólalt. Segítőjének csak annyit mondott: „Te nem anya vagy!” Természetesen az édesanyja is a mentőautóban volt, így a gyermek biztonságban érezhette magát. A közelmúltban pedig a szülők beleegyezésével az ifjú feleség egy olyan fotót küldött párjának, amelyen egy váratlanul otthon világra jött csecsemővel a karjában látható. És milyen kicsi a világ, a nyáron született kislány anyukája is rendőr.

SZOMBATI ANDREA

FOTÓ: RENDŐRSÉG