Mezőtúron született, ott tanult, ott élt, gyermekként ott tűzte maga elé az első nagy célt: labdarúgó akart lenni. Védekező középpályás volt, nagy reményekkel edzett. Volt némi perspektíva is előtte, hiszen a helyi csapat az NB II.-ben vitézkedett. Azt azért ő is tudta, hogy mindent nem lehet a labdarúgásra feltenni. Néhány barátjával elhatározta, hogy rendőr lesz. Az lett. A Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában tanult, ezt követően Szolnokon járőrként dolgozott, 2005-ben került haza, Mezőtúrra. Előbb közlekedési járőrként szolgált, aztán balesetvizsgáló és helyszínelő lett.

– Sokrétű munka ez, én a vizsgálói részét is szeretem – mondja Szilágyi Sándor. – Szeretem a baleseti mechanizmusokat vizsgálni, a szakértői véleményeket összevetni, jó esetben életet is menthetünk, segíthetünk a bajbajutottakon. És ez különösen jó, mert az emberek gyakran csak a büntetésekkel társítják a rendőrt, ilyenkor azonban a másik oldalunk is megmutatkozhat. Amúgy meg a balesetvizsgáló munkája bizonyos értelemben nyomozás a rengeteg apró részlet és a szakértői vélemények alapján.

Beszélünk aztán arról is, vajon megszokható-e a tragédiák látványa, az azokkal járó feszültség. Azt mondja, megszokni sohasem lehet, megtanulni együtt élni azokkal, nos, azt talán igen. És persze számos szokatlan, felkavaró vagy furcsa eset részese is volt. Egyszer két autó olyan erővel ütközött, hogy az egyik személygépkocsi szó szerint két részre szakadt, mintha valami óriási vágószerszámmal középen kettévágták volna. Történt aztán vasúti baleset is, feküdt öngyilkosjelölt a síneken, borult fel söröskocsi, és azt sem felejti el, amikor némi nyomozás után, egy rendszámtöredék alapján, köztéri kamerák felvételeit elemezve sikerült elfogniuk egy gázoló motorost, aki a balesetet követően segítségnyújtás nélkül elhajtott. Mert a helyszíni szemlének vagy a vizsgálatnak mindig tökéletesnek kell lennie.

T. Z.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA