A gondolataiba is betörtek.

– Hetedikes voltam, elmaradt az utolsó óránk, ezért a szokásosnál hamarabb értem haza a székesfehérvári panellakásunkba, és letaglózott, hogy minden fel van forgatva. Nem tűnt el semmi, mégis annyira felháborodtam, hogy idegenek törtek be hozzánk, hogy ott és akkor elhatároztam: rendőr lesz belőlem – idézte fel Piszkor Gyula Péter, aki a székesfehérvári Árpád Szakközépiskola rendészeti tagozatán érettségizett, és Adyligeten vált tiszthelyettessé. – Július 1-én lesz húsz éve, hogy felszereltem a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Őr- és Járőrszolgálati Alosztályára, ahonnan fél évvel később a Közlekedésrendészeti Osztály Forgalom-ellenőrző Alosztályára kerültem. Tizenhat éve vagyok helyszínelő és balesetvizsgáló.

Egyensúlyba futotta magát.

– 2021. augusztus 15-én hajnalban engem is a szabadbattyáni busztragédia helyszínére vezényeltek, ami rendőrségi pályafutásom eddigi legnehezebb szolgálata volt. Utána otthon görcsbe rándultam, annyira megviselt a szeretteiket elvesztő, testileg-lelkileg súlyosan sérült emberek jajveszékelése. Azóta futással tartom magam lelki egyensúlyban. Már túl vagyok két maratonon, a harmadikat tervezem – mondta, és hozzátette, a halottak számát tekintve kiemelkedő volt a tavalyi éve. – 2025-ben hét, halálos áldozatot követelő balesetnél helyszíneltem, és az maradt meg bennem a legélénkebben, amelyiket bűnügyes kollegával helyszíneltem. A személyautó sofőrje későn vett észre egy földön fekvő embert a 8-as főút szárazréti felüljárójánál a hajnali sötétségben, és hiába fékezett, áthajtott rajta. A helyszínt biztosító járőr vérnyomokat talált a felüljáró fenti korlátján, ezért helyszíneltünk kettesben. Közben vizsgálók kutattak az elhunyt lakhelyén, és búcsúlevelet találtak: nem tudta feldolgozni párja elvesztését. Vágásnyom volt az alkarján, és mivel akkor ugrott le a felüljáróról, amikor alatta nem volt forgalom, arra lehetett következtetni, nem akart végezni magával, de olyan szerencsétlenül esett, hogy elájult. A kerékpárját egy közeli, cserjés részen rejtette el… talán később szeretett volna visszamenni érte.

Meglátni és megszerezni…

– Nem volt autónk, a szüleimnek vezetői engedélye sem, de támogatták, hogy 17 évesen levizsgázzak, és finanszíroztak is egy használt kis Polskit, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. Ezzel autóztunk Adyligetre és vissza egy táci és egy móri rendőrtanuló járőrtársammal. Akkor jobb kocsira nem tellett, de engem ez nem zavart, sőt, annyira megkedveltem, hogy a következő kocsim is Polski Fiat volt, az első ugyanis megsínylette a fiatalságomat. Ekkortájt pillantottam meg Rebekát a Belügyminisztérium agárdi üdülőjének parkolójában: 22 éve ellenére kifogástalan állapotban volt. A gyári díszléc is csillogott rajta, és csak 33 ezer kilométert tettek bele. Nem volt könnyű megszerezni, szabályosan sorban álltam érte, de végül az enyém lett.

„Kapitány úr! Eljön velem egy körre?”

– Rebeka sosem volt az első számú autóm, de családtagjaim is élveznek vele kalandozni, legalábbis ezt állítják. Mivel a gyerekeink hamarosan ki fogják nőni, idén emeljük a tétet, és eldöcögünk vele a Székesfehérvártól 800 kilométerre lévő Garda-tóhoz, persze nem egyedül. Régóta vagyok a Club 126 tagja, ami baráti körünk férfi tagjairól is elmondható, így szinte minden kis polskis találkozóra vagy külföldi útra konvojban megyünk – mesélte a zászlós, aki már cseh, szlovák, horvát, szlovén, osztrák, olasz és természetesen lengyel utakon is vezette Rebekát. – A számlálója a Garda-tónál fogja elérni a 100 ezer kilométert, és lekopogom, eddig csak olajat kellett cserélni benne. Régebben érdekelt a tuningolás, de jó ideje gyári állapotában tetszik nekem a legjobban; ezt igyekszem konzerválni. Jólesett, hogy Milus Gábor ezredes, fehérvári rendőrkapitány is megdicsérte. Azt mondta: „Patika!” És a meghívásomat is elfogadta. Kollegák szívesen ülnek be mellém egy körre, amikor beállok vele a kapitányság parkolójába.

Száguldás, kis Polski, szerelem…

– Amikor kollegák és ismerősök frissen polírozva meglátják, kedvesen meg szokták jegyezni, nem vagyok normális, és magam is azt gondolom, a Polski Fiat 126p iránti rajongásom határos az őrülettel, mert ha csak szerelem lenne, ennyi idő alatt már elmúlt volna. Az ereklyéket is gyűjtöm, tele van velük a vitrinem, még kis polskis zoknim is van – árulta el Piszkor Gyula Péter, akinek esküvői fotóin is két „nő” látható. – Bevallom, egyszer kitapostam a lelkét. Egy 24 lóerős autóval nem lehet gyorsan hajtani, de tudni akartam, mennyi az annyi, és a lengyel autópályán lefektettem a mutatóját, bár csak nyaldosta a legalsó, 140-es rovátkát. Mellesleg eddig egyszer kellett kis polskis közúti balesetnél helyszínelnem. Kisfaludnál ráelőztek, és oldalba verték. A jelentésbe nem írtam bele, de fájt érte a szívem.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, PISZKOR GYULA PÉTER