„Rokonok és családtagok már egy órája keresték az alvajáró kislányt, amikor az eltűnését szeptember 14-én 23 órakor bejelentették” – tájékoztatta a médiát Jason Parker rendőrtiszt, Webster megyei seriff, és hozzátette, korábban is volt példa arra, hogy Peyton Saintignan alvás közben felkelt, és elmászkált, de még sosem ment az ingatlanon kívülre. A rendőrök a település Facebook-csoportján keresztül, illetve a helyi média közreműködésével mozgósítottak önkénteseket, és ennek köszönhetően hamarosan több százan indultak el a hideg éjszakában a pizsamát és papucsot viselő gyermek felkutatására. Minden bokorba bevilágítottak, és folyamatosan szólongatták, de sehol sem találták.

A keresésbe vadőrök is bekapcsolódtak, és másnap délelőtt az összes környékbeli vadkamera videokártyáját ellenőrizték. Az egyiken meglátták Peytont, aki meglepően határozott, tempós léptekkel haladt, és a rendőrök számára világossá vált, hogy a gyerek messzebbre mehetett, mint ahogy azt feltételezték. Arkansas állam déli részéről, 64 kilométeres távolságból érkezett egy drónpilóta, és mivel az éjjellátó kamerával felszerelt eszköz zavartalan működéséhez elengedhetetlen az akkumulátor töltöttsége, a zsaruk szereztek egy generátort, és bármerre indult, vitték utána. A drónpilóta abban az irányban kutatott, amerre a vadkamera felvétele alapján a lányka haladt, és másnap 22 óra körül egy tisztás részen megpillantotta.

„Mozdulatlanul feküdt, amikor a drónnal fölé repültem, és abban a pillanatban tapintani lehetett a rémületet. Körülöttem mindenki lélegzet-visszafojtva várt egy pici életjelet, de a gyerek meg sem rezdült” – idézte fel Josh Klober, aki rögtön továbbította a keresőcsapatoknak a pontos koordinátákat, jóllehet a csendes éjszakában hallani is lehetett, merre jár a repülő eszköz. Elsőként Peyton egyik osztálytársának apukája ért oda, és kitörő örömmel kiáltozta, a gyerek jól van. Rögtön betakarták a kihűlésközeli állapotban lévő kislányt, árkon-bokron át odaszaladó szülei pedig zokogva ölelték magukhoz a kis holdkórost. A folyadékhiánytól és néhány szúnyogcsípéstől eltekintve nem lett semmi baja, az viszont hihetetlen, hogy több mint 3 kilométert tett meg öntudatlanul.

Érdekesség, hogy az alvajárás (szomnambulizmus) pontos kiváltó oka a mai napig ismeretlen. Kutatói biztosak abban, hogy a rejtély kulcsa a génekben, vélhetően a mélyalvást szabályozó gének zavarában keresendő, de az álomba merülés előtt tapasztalt stressz magas szintje is kiválthatja. Inkább gyerekekre jellemző, akik általában kamaszkorukban szoknak le róla. Egy biztos, az alvajárót fel kell ébreszteni!

SZ. Z. J.

FOTÓ: WEBSTER MEGYEI SERIFFHIVATAL