Dombi Sándor alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának kiemelt főelőadója kísérte őket körbe.

– Természetesen hallottunk Magyarországról, és nagy örömmel vettük, amikor lehetőséget kaptunk arra, hogy itt tanuljunk. Miután jelentkeztünk a programba, kompetenciafelmérésen vettünk részt, ahol számot kellett adnunk a tárgyi ismereteinkről, az angoltudásunkról, és meg kellett írnunk egy motivációs levelet is. Mind a négyen megfeleltünk, így lehetőségünk nyílt Magyarországra látogatni – mondta Dawid, aki maga is rendőrtisztként szolgál Lengyelországban. – A csoportunk fiatal, frissen végzett diákokból áll, nagyon jó alkalmat jelent ez nekünk arra, hogy megismerjük az Európai Unión belül működő más rendőri szervek munkáját.

A fiatalok mind a rendőr-akadémia kriminológiaképzésén vettek részt, van, aki már elhelyezkedett a szakterületén, de a legtöbbjük előtt még nyitva áll a karrierválasztás.

– Nagyon érdekes belelátni a magyar egyetemi életbe, és különösen izgalmas felfedezni a magyar és lengyel rendőri eljárások közti különbségeket – hangsúlyozta Dawid, aki a csoport szószólójának szerepét is magára vállalta. – Lengyelországban például sok olyan kérdés a helyi önkormányzatok kezében van, amiket Magyarországon a rendőrség kezel. Ilyen például a rendezvények biztosítása vagy épp a közterületi járőrszolgálat, amire nálunk a települések vezetői kérik fel a rendőrséget igény szerint, míg Magyarországon ez, úgy látom, tejesen máshogy zajlik.

A lengyel fiatalok remélik, hogy sokat tanulhatnak a tapasztalatokból.

– Még nem sokat láttunk Budapestből, de úgy tervezzük, hogy megnézzük a Szent István-bazilikát, a Vásárcsarnokot, a Parlament épületét, és kimegyünk a Margitszigetre is. Tervezünk egy dunai sétahajózást is, remélem, hogy ez mind belefér a tantervbe is, mert nagyon sokat tanulunk – sorolta a Budapestre tervezett programokat Amelia, aki úgy látja, a program jó lehetőséget ad más országok megismerésére is. – Teljesen más végigsétálni egy történelmi óvároson, mint megnézni róla egy videót az interneten. A magyar emberek, akikkel találkoztunk, nagyon kedvesek, a legtöbben jól beszélnek angolul is.

A fiatalok a lengyel–magyar történelmi barátságról is beszéltek.

– Én csak a képzés előtt tudtam meg, hogy van egy régi közös rigmusunk, ami valahogy úgy kezdődik, hogy „lengyel–magyar két jó barát…” – ismerte el Nikola, aki azt is bevallotta, nem sokat tud az országunkról. – Nagyon megörültem neki, hogy van egy ilyen kötődésünk is, mert először csak kíváncsiságból jelentkeztem a programba, de minél több időt töltök itt, annál jobban rácsodálkozom a közös történelmi múltra.

A többi diákkal együtt úgy látja, a lengyel–magyar történelmi köteléket nekik is kötelességük ápolni, gyarapítani.

– Budapest gyönyörű város, az ételek, amiket eddig kóstoltunk, nagyon finomak, az emberek pedig tényleg kedvesek, bár semmit nem értek abból, amit mondanak – mondta nevetve Amelia, majd hozzáfűzte: – A lengyel és a magyar emberek barátsága szerintem magától értetődik, mindig segítette egymást a két nemzet a múltban is. Az a dolgunk, nekünk, fiataloknak, hogy ez az örökség tovább éljen, ne csak a mondóka maradjon meg belőle. Erre nagyon jó alkalom egy ilyen képzési program.

A négy lengyel fiatal egyöntetű igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy visszajönnének-e Magyarországra turistaként.

– Rengeteg dolgot szeretnék megnézni még, hallottam például a híres gyógyfürdőkről, de nagyon szeretném megismerni a magyar népszokásokat is – mondta Ignacy, aki az indulás előtt is tanulmányozta az ország történetét és látványosságait, Dawid lelkesen csatlakozott hozzá. – Azt hiszem, Magyarország tényleg izgalmas turisztikai célpont lehet, most viszont első a tanulás. Ezért is örülünk, hogy láthattuk a rendőrség központját működés közben. Köszönjük, hogy itt lehetünk!

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN