Az alezredes a 90-es évek derekán került a rendőrséghez. Pályaválasztás előtt állt, közel az érettségihez. Az osztálytársakkal az órák közötti szünetben a Zsaru Magazint lapozgatták, és az egyik oldalon felfigyelt egy hirdetésre. Úgy döntött, megpróbálja. Budapestre jelentkezett 1995-ben, de végül a Csopaki Rendészeti Szakközépiskolába vették fel. Két évvel később Székesfehérvárra szerelt fel járőrként. Később elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát.

– A Székesfehérvári Rendőrkapitányságon kezdtem a szolgálatot, és akkor még nem volt ismert a migránsválság kifejezés – meséli. – Jött a bejelentés, hogy az egyik házban feltehetően illegális bevándorlók tartózkodnak. Azelőtt nem hallottunk ilyen esetről, nem tudtuk, mire számíthatunk. Az éjszaka közepén kibiztosított fegyverrel, elemlápákkal közelíttettük meg a házat. Nem találtunk bent senkit, majd amikor kicsit lecsillapodtunk, akkor láttuk meg az öt-hat embert, a sötétben nem vettük észre őket. Elfogtuk, előállítottuk őket a kapitányságra. Fiatal kezdőként elég izgalmas történet volt.

Később Budapestre került, a XII., majd a VIII. kerületben szinte mindenféle esettel találkozott, kis túlzással csak vízi hullát nem látott.

– Híresnek számított az akkori Józsefvárosi piac, ahol számos elkövető fordult meg. Emlékeim szerint 2005 után történtek a legradikálisabb változások a rendőrségen. Mi még IFA-val és Lada járőrkocsikkal közlekedtünk. El sem tudtuk képzelni, hogy egyszer majd légkondicionált autókban fogunk szolgálatot ellátni. Amikor a rendőrség megvásárolta az első nyugati típusú járműveket, például Volkswagen Golfokat, addig nem vezethettük őket, ameddig le nem vizsgáztunk. A gyakorlati tanfolyam pár órás volt. Az autót körbeálltuk az oktatóval, aki elmagyarázta, mi hogyan működik. Például az ötödik sebesség vagy az elektromos ablaknyitó, amivel azelőtt nem találkoztunk. A mai, sokkal fejlettebb gépkocsik mellett persze nehéz elképzelni, de nekünk újdonság volt az is, hogy az elakadásjelző is gombnyomásra indult. De nemcsak az autók lettek modernebbek, hanem a felszereléseket és az egyenruhákat is újabbra cserélték, amelyeket meg kellett tanulni felvenni, használni. Aztán a Készenléti Rendőrség állományába kerültem 2010-ben, ahol kiképzőként én is részt vettem az újoncképzésekben, amelyeket Csopakon tartottuk. A csapatszolgálatot tanítottuk meg alfától az ómegáig az akkor felszerelt fiataloknak.

Az egyik legérdekesebb esete is ehhez kapcsolódik.

– Terepharcászati képzésen vettünk részt a csopaki erdőben. Gyakoroltuk a taktikai elemeket, a mozgásokat, a felszerelések használatát. A század a kiképzés során véletlenül megijesztett egy őzet. Az állat a zárási feladatokat ellátó kollégák felé szaladt. A fegyverhasználatra nem nyílt lehetőség, viszont a sérülés elkerülése érdekében figyelmeztetni kellett a kollégákat, hogy vigyázzanak. Azonban az őz gyorsabb volt. Mielőtt odakiálthattunk volna, átugrott két fiatal kolléganő felett, és közben véletlenül megrúgta az egyiküket a hátsó lábával. Szerencsére látható sérülése nem keletkezett a rendőrnőnek, azonban nagyon megijedt, így kórházba kellett szállítani megfigyelésre. Utólag kicsit viccesnek tűnik, de jelentést kellett írnom az „elkövetőről”, aki a kolléganőt megsebesítette, amely ebben az esetben egy őz volt.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG