– Annak idején, amikor megjelentek az okostelefonok, nagyon mentek rá a bűnözők – kezdi az őrnagy, a korábbi főnyomozó, aki jelenleg a Budapesti Rendőr-főkapitányság rendelkezési állományában van. – Rendszerint a Keleti pályaudvaron próbálták elpasszolni a lopott vagy rabolt készülékeket. Éppen ezért mi is többször ellenőriztük a környéket, és gyakran horogra akadt egy-egy elkövető. Azon a napon egy fiatal fiút vettünk észre, épp egy telefont próbált eladni az ott lézengő araboknak. Valahogy nem illett a fiúhoz a készülék, ráadásul a mobilhoz még töltőt sem kínált. Intézkedtünk a fiúval szemben. Megkértük, kapcsolja be a telefont, de nem tudta a PIN-kódot. Kérdőre vontuk, honnan szerezte. „A padon találtam, főnök, a Blahán” – jött erre a válasz, de amikor megemlítettük neki, hogy ez könnyen ellenőrizhető a térfigyelő kamerákon, akkor már azt bizonygatta, hogy a Nyugati pályaudvaron találta. Legalább fél órán át faggattuk, míg végre elárulta, hogy valójában egy II. kerületi bevásárlóközpont mélygarázsában, egy autó mellett talált egy női táskát, amelyből a pénzt és a telefont kivette, a táskát pedig egy kukába dobta. Ez tűnt a leghihetőbbnek, így autóba ültünk, és elindultunk vele a helyszínre. A kukában valóban megtaláltuk a táskát, benne a sértett okmányaival, egyetemi leckekönyvével. Mikor előállítottuk a rendőrkapitányságra, a nő már ott volt, és könnyek között mesélte el, hogy a számzáras csomagmegőrzőből ellopták a táskáját. Alig akart hinni a szemének, amikor meglátta a táskáját az irataival és a telefonjával. A tettes végül bevallotta, hogy valóban a lány körül lődörgött, és kifigyelte a kódot, amikor az beütötte. Ezután már csak az alkalmas pillanatra várt, és kivette a táskát.

A szerencse néha a legjobbkor jön, de az sem árt, ha a zsaru jókor van jó helyen.

– Vagy tíz éve történt, az egyik budai utcában ellenőriztük egy körözött férfi tartózkodási helyét. Amikor megálltunk a kocsival, a háztömb bejárata felől ordítozás, verekedés zaja hallatszott. Gondoltuk, pont belefutottunk egy garázdaságba. Éppen elindultunk a hang irányába, amikor kivágódott a kapu, és két símaszkos férfi szaladt ki a házból, egyikük kezében aktatáska. Mögöttük egy véresre vert fickó kiabálta: „Állítsák meg őket, rablók!” Az első pillanatban azt hittük, hogy egy filmforgatás kellős közepébe csöppentünk, de hamar rájöttünk, hogy itt valóban rablás történt. A két símaszkos után szaladtunk, és néhány méteres üldözés után utolértük, majd a földre vittük őket. Megbilincseltük mindkettőt. Addigra a sértett is odaért, megkérdeztük tőle, mi van az aktatáskában. Megtudtuk: 5 millió forint, ami akkor nagy összegnek számított. Kiderült, hogy a sértettnek a főnöke bankszámlájáról kellett kivennie, és ebben a házban adta volna át. Azonban az elkövetők valahogy tudomást szereztek minderről, és már a lépcsőházban várták a férfit. Amikor megérkezett, megverték, és elvették tőle a táskát. Arra azonban a támadók nem számítottak, hogy menekülés közben épp rendőrökbe futnak bele. Az egyik tettes meg is kérdezte: „Hogy értek ide ilyen gyorsan?”

Szintén a szerencsének és a zsaruszimatnak köszönhetően oldottak meg egy ügyet a Hős utcában.

– Vagy öt éve lehetett. Jött egy küldés a budapesti Hős utcába, a bejelentés szerint egy férfit leszúrtak. Annak az utcának nagy híre volt akkoriban. Mindenki tudta, hogy zűrös környék. A graffitival „díszített” épületekben drogosok tanyáztak, eldobott fecskendők hevertek mindenütt. Mire kiértünk, a sértettet a mentők már elszállították, nem volt kihallgatható állapotban. A ház függőfolyosóján álltunk, és próbáltunk tanúkat találni, persze senki nem látott semmit. Az elkövető megtalálására első körben nagyon kevés volt a remény. A társammal éppen az esélyeinket latolgattuk, amikor elbotorkált mellettünk egy fiatal srác. Gyanús volt, láthatóan drog hatása alatt állt, és egy korosztályban lehetett a sértettel. Elkértük az iratait, de nem volt nála semmi. Megtudtuk, hogy nem ott lakik, csak aludni jár oda. A házban több üres lakás is volt, bár ezeket az önkormányzat befalazta, azonban rendszerint kibontották a falakat. A férfi is az egyik ilyen ingatlanba jutott be, majd ott aludt. A kérdéseinkre többször ellentmondásba került. Átnéztük a ruháit, és az egyik zsebében egy konyhakést találtunk, ami ebben a környezetben nem is lepett meg, de a vér, ami ráalvadt annál inkább. Kiderült, a sértett drogot akart tőle venni, a férfi a pénzt el is vette tőle, de utána leszúrta, és mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt aludni. Pechje volt, amikor mellettünk akart kiosonni. A kollégák aztán a sértett DNS-ét azonosították a késen.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG