Már gyermekkorában felfigyelt a rendőri hivatásra, ugyanis nem messze tőlük lakott egy zsaru. Sokszor ámulva nézte az egyenruháját, a szirénával száguldozó szolgálati autót, és hallgatta az izgalmas történeteket. A középiskola harmadik osztályába járt, amikor a Forradalmi Rendőri Ezred állományából bement hozzájuk egy törzsőrmester toborozni, és ez meghatározó volt az életében. Érettségi után elvégezte a gyorsított határőrképzést. 1987 augusztusában sorállományú határőrként szerelt fel, majd októberében leszerelt, és a Forradalmi Rendőri Ezredhez – a Készenléti Rendőrség elődjéhez – került járőrként. A gyakorlati időt a IX. Kerületi Rendőrkapitányságon töltötte, majd 1989-ben szerelt fel a Budaörsi Rendőrkapitányságra, a Pilisvörösvári Rendőrőrs körzeti megbízottja lett. 1995-től Solymáron látja el ezt a feladatot.

– Akkoriban még teljesen más élet volt – meséli. – A rendőröket is másképp fogadták. Ki kellett vívnunk az emberek tiszteletét. Amióta rendőrként szolgálok, egy egész generáció felnőtt. Ha meglátnak az utcán, már messziről integetnek, a gyerekek is úgy köszönnek: „Jó napot, Gyuri bácsi!” Ilyenkor elgondolkodom, hogy bizony eljárt már felettem is az idő. Gyuri bácsi lettem. Régen a körzeti megbízottak nyomozói munkát is végeztek. Még a pályám elején megtaláltam egy károsult 101 ellopott birkáját, de a tolvajt is. Ez volt az első felderítésem, ami nagy lendületet adott a munkám során.

Solymár nyugodt település, a helyiek ritkán szegnek törvényt, de ha mégis előfordul, hogy valaki bűncselekményt követ el, hamar elkapják a körzeti megbízott személy- és helyismeretének köszönhetően.

– Jó pár évvel ezelőtt történt, hogy egy férfi megtámadott egy kislányt, és meg akarta erőszakolni. A támadóról a sértett csak annyit tudott elmondani, hogy látott rajta egy tetoválást, és nem magyarul beszélt. Akkoriban sok vendégmunkás dolgozott nálunk, ezért rájuk gyanakodtunk, közöttük kezdtük keresni a tettest. Amikor megtudtam, hogy pontosan milyen tetoválást látott a kislány az elkövetőn, már tudtam, kit kell keresni. Egy Amerikából hazatelepült magyar férfi volt az elkövető.

A főtörzszászlós 1993 óta kutyás járőrként teljesít szolgálatot. Eddig hat szolgálati kutyája volt, az utolsó hármat ő nevelte fel és képezte ki. Ladó György egyik története épp egy ebhez kapcsolódik.

– 2015-ben történt, hogy egy zaklatott nő kért segítséget, mert a férje megfenyegette, hogy megöli. A kollégámmal és a nemrég vizsgázott kutyámmal indultunk a sértetthez, aki közben elmenekült otthonról, és néhány házzal arrébb keresett menedéket. Amikor odaértünk, épp akkor hívta a férje mobiltelefonon, és a nő kihangosította a készüléket, hogy mi is halljuk. A férfi őrjöngött, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli a nőt. Addig nem tettük fel a kérdést, de akkor már kellett: „Van a férjének fegyvere?” Ő azt felelte, hogy látott nála, de azt nem tudja, hogy milyen. Négyen indultunk a házhoz a kollégákkal, és a feleség is velünk jött, ugyanis elhatároztuk, hogy csellel jutunk be a lakásba. Óvatosan, hogy ne vegye észre a férfi, a bejárati ajtóhoz lopakodtunk, majd bekopogtunk. Nem akartuk felfedni kilétünket, így amikor kiszólt a házból a férj, hogy „Ki az?”, mi intettünk a feleségének, mondja azt, hogy ő. Ahogy kinyílt az ajtó, a kutyám azonnal ugrott, és a szájkosárral leütötte a férfit. Az előszobában, a polcon megtaláltuk a három éles lőfegyvert, amit minden jel szerint használt is volna, hiszen a falban látható lövedéknyomok azt mutatták, hogy korábban kipróbálta őket.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER