A rendőrség már fiatalkorában jelen volt az életében. Bátyja is rendőrként szolgált, így testközelből látta, mit jelent a hivatás. A középiskolában elektrotechnikusnak készült, az érettségi után azonban bátyja hatására végül a rendőrséget választotta. A Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában tanult, majd 2011-ben szerelt fel a Készenléti Rendőrségre (KR) járőrként. Ekkor ismerkedett meg a tánccal is.

– Az akkori párom mondta, hogy már többször volt táncolni, próbáljuk ki – emlékszik vissza Sebők Dávid főtörzsőrmester, a Gödöllői Rendőrkapitányság nyomozója. – Az első lépések után gyorsan kiderült, több ez egyszerű hobbinál. Az alapszintről fokozatosan jutottam el a haladóig, és egyre jobban beszippantott a latin tánc világa. Olyannyira, hogy a tánctanárok is felfigyeltek rám, és megkérdezték, lenne-e kedvem tanárként csatlakozni hozzájuk. Három évig gyakoroltam, tanultam, míg végül kiválasztottak a csoportból, és én is tánctanár lettem. Ezután táborokba jártam, órákat tartottam, de sokáig nem volt fix csoportom. 2023-ban kezdtem el rendszeresen órákat tartani saját csoportoknak. A kezdést általában nagy érdeklődés övezi, akár negyvenen is jelentkeznek, majd a lelkesedés és a kitartás dönti el, ki jut el a haladó szintig. A salsa szerintem a latin táncok közül az egyik legnehezebb. Gyors pörgések, összetett ritmika és komoly technika jellemzi. Emellett bachatát is szeretnék tanítani, amely elterjedtebb, talán könnyebben befogadható, de ugyanúgy az érzelmekre hat. Ezek az órák nem páros táncórák a klasszikus értelemben, bárki jöhet egyedül vagy párban, mindenki mindenkivel táncol. Párcserék vannak, szabadság, kötöttségek nélkül. A tánc itt nem a csajozásról szól. Sokan, főleg a férfiak, azt hiszik, erről van szó. Pedig nem. A lényeg az a két-három perc, amíg szól a zene. Megélni azt a pillanatot, aztán elköszönni. Természetesen így is alakulnak ki kapcsolatok, de nem a tánc kényszeríti ki őket, egyszerűen csak jó emberek találkoznak egymással. A táncos közösség rendkívül sokszínű, 15 és 55 év közöttiek járnak az órákra. A latin zene vidám, felszabadító, eltér a magyar kulturális közegtől, mégis azonnal hat az emberre. A ritmus, a trombita hangja jó érzést kelt, oldja a feszültséget. Sokan nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is megkönnyebbülnek egy óra után, az egész testet átmozgatja és levezeti a stresszt is.

Talán a legnagyobb érték számára mégis a közösség. Akikkel annak idején elkezdett táncolni, mára szinte kivétel nélkül a barátai lettek. Célja, hogy a csoportjaiban is barátságok szülessenek. Nem ritka, hogy táncon kívül is összejárnak, közös programokat szerveznek. Mert ahogy ő mondja, a legfontosabb a táncban az, hogy az ember jól érezze magát.

Amikor az órákon kiderül, hogy nyomozó, azonnal megnő az érdeklődés. A rendőri munka, különösen a bűnügyi vonal, sokakat izgat. Ő azonban igyekszik élesen elválasztani a két világot. Amikor táncol, akkor csak a táncra figyel. Ugyanakkor kétségtelen, a tánc rengeteget segít a stresszes munkanapok után, amikor az asztalt ellepik az akták.

– Még a Szentendrei Rendőrkapitányságon dolgoztam, mikor megkérdezték, lenne-e kedvem órát tartani a kollégáknak előadóteremben. Többen szerettek volna jönni az órákra, de akkor Budapesten oktattam, így sokan nem tudtak oda eljárni. Elvállaltam, és egy ideig salsaórákat adtam a rendőröknek, pároknak, persze szolgálati időn kívül.

Rendőri pályája is sokszínű. A KR-nél kezdett, majd Pomázra került járőrnek, később a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságra szabálysértési előadónak. Onnan vezetett az útja vissza Szentendrére, ahol vizsgáló, nyomozó, majd készenlétes nyomozó lett, végül Gödöllőn folytatta munkáját nyomozóként. Mindig is a bűnügy vonzotta. A szabálysértési területen rengeteget tanult, amit később a bűnügyi munkában is kamatoztatott. Egy pomázi ügy különösen emlékezetes számára. Egy kihallgatás tizenkét órán át tartott, de nem adta fel. Végül a gyanúsított beismerte, hogy ő lopta el a páncélszekrényt, sőt azt is elárulta, hogy egy tóba lökte. Szerinte a jó kommunikációs készség és a türelem nemcsak a nyomozói munkája során szükséges, de a tánc oktatásánál is.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, ARCHÍV