A foci iránti szeretete még gyerekkorában indult. Édesapja és testvére is ezt a sportot űzték.

– Falun nőttem fel, nem volt sok sportolási lehetőség a futballon kívül, így ez a sport végigkísérte a gyerekkoromat. A bátyám is focizott, édesapám pedig edző volt – meséli Pál Gergő zászlós, a Nógrád Vármegyei Rendőr-főkapitányság baleseti helyszínelője. – A fociban végigjártam a ranglétrát, versenyszerűen űzöm ezt a sportot: jelenleg a Silver Tüzép-Karancslapujtő KSE csapatában csatár poszton játszom. 2015-ben csatlakoztam a Magyar Rendőrválogatotthoz, ahol öt évet töltöttem. Hollandiában, Monacóban, Bulgáriában, Lengyelországban és Szlovákiában is jártunk a csapattal. Sajnos az Európa-bajnokságra végül nem jutottunk ki, ugyanis kikaptunk a szlovák válogatottól. Amikor 2020-ban megjelent a koronavírus, megszűnt a csapat, azóta én már csak civilként versenyzek a megyei válogatottban. Többször nyertünk bajnoki kupát, és háromszor nyertem el mind megyei I., mind megyei II. szinten a gólkirályi címet. A jó eredmény függ ugyan a jó állóképességtől, a technikától és a felkészüléstől, de ez egy csapatjáték, így a győzelem nem egyéni érdem. Bár most már nem játszom rendőrcsapatban, de a szabadidőmben, amikor éppen nem készülök a bajnokságra, a kollégákkal is összejövünk egy kicsit rúgni a bőrt, de csak a játék kedvéért. A bajnokságok a tavaszi és az őszi szezonban 13 hetesek szoktak lenni, ilyenkor mérik össze tudásukat a csapatok. Az őszi szezonnak most lett vége, a tavaszi pedig majd márciusban kezdődik, azonban mi már januárban elkezdjük a felkészülést rá.

Pál Gergő 2009-ben szerelt fel járőrként a III. Kerületi Rendőrkapitányságra, majd egy év után a Salgótarjáni Rendőrkapitányságra került.

– Közgazdasági szakközépiskolát végeztem, de amikor a pályaválasztásra került a sor, nem tudtam magam elképzelni ezen a területen. Egy barátom ajánlotta a rendőrséget, így 2007-ben a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában kezdtem meg a tanulmányaimat. 2009-ben szereltem fel járőrként a III. Kerületi Rendőrkapitányságra, majd egy év után a Salgótarjáni Rendőrkapitányságra szereltem át. Már az iskolában megtetszett a helyszínelők munkája, így elhatároztam, hogy ezen a területen szeretnék elhelyezkedni, azonban ehhez kilenc év tapasztalatra volt szükség. 2013-ban kezdtem a közlekedésrendészeten, és még abban az évben elvégeztem a helyszínelőképzést, azóta dolgozom ezen a területen. Én kizárólag személyi sérüléses balesetekkel foglalkozom, legalább egy tucat halálos kimenetelűvel találkoztam már a munkám során. Télen, mikor az első hó leesik, és jeges lesz az út, előfordul, hogy a sofőrök nem jól választják meg a sebességet. A téli gumiabroncsok használatával és a megváltozott időjárási és útviszonyokhoz alkalmazkodva azonban a balesetek elkerülhetők.

Vannak olyanok, akik igyekeznek megúszni a felelősségre vonást, és félrevezető információval próbálják leplezni az igazságot, azonban Pál Gergő szerint a helyszín mindig mesél.

– Már a fejemben megvan, hogyan építem fel a helyszínt, mi az a munkafolyamat, amit végig kell csinálni. Volt olyan eset, amikor próbáltak félrevezetni, ilyenkor felteszek pár kérdést, és azonnal kibukik, ha nem stimmel valami. Olyan eset is megesett, amikor a vétkes sofőr tagadta, hogy ő vezetett volna, és mást jelölt meg sofőrként. Azonban feltűnt az ülésbeállítás, hogy a társa nem fért volna be a vezetőülésbe, ugyanis azt sokkal kisebb emberhez állították be. Így azonnal lebukott.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: KŐHÁZY ZSOLT