Ahogy azt a korábbi években is megírtuk már: a Gyakori kérdések elnevezésű internetes portálon feltette valaki a kérdést, hogy meddig tart a szarvasbőgés. A válasz nem késlekedett: pár másodpercig.

Vicces, vicces, miközben a kérdés nagyon is komoly, és valódi téttel bír. Mert persze a kérdező nem arra volt kíváncsi, hogy a szarvasbika mennyi ideig adja ki azt a semmihez sem hasonlító, morgó, röfögő hangot, amellyel a nőstényeknek üzen párzási időszakban, és a területét védi, hanem arra, hogy mely időszakban legyen óvatosabb, ha erdőben tartózkodik vagy erdő melletti úton közlekedik. A legnagyobb veszélyben az autós pirkadatkor és alkonyatkor, éjszaka és ködben van.

A gímszarvasok bőgése augusztus végétől legkésőbb október végéig tart, ezt a dámszarvasok barcogása követi, az ő párzási időszakuk október elején kezdődik, és november közepén fejeződik be. A helyes válasz tehát az: az erdőkben és az erdők melletti útszakaszokon augusztus végétől november közepéig nagyon óvatosnak kell lenni, ellenkező esetben könnyen válik a kiránduló vagy a gyanútlanul haladó autós egy horrorjelenet főszereplőjévé.

Merthogy a szarvasok ilyenkor a szokásosnál izgatottabbak, aktívabbak, csökken a veszélyérzetük, szaladgálnak összevissza, olykor az utakra, az autók elé is kiugrálnak. Kiszámíthatatlanabbak, mint a hazai országutak öntelt, száguldozó hercegei. Pedig szerencsétlen állat mindössze figyelmetlen, óvatlan, mert párzási időszak van. Néha aztán nem a párját találja meg, hanem az arra közlekedő autót, és aki nem hiszi el, hogy egy 250-300 kilós szarvassal karambolozni igencsak veszélyes dolog, nézze meg a vonatkozó fényképeket az interneten. Felborult, rommá tört gépkocsik, árokba futott teherautók, vér, csatamező, az egyik képsorozaton még egy mentőautó is látható, amelynek kitört szélvédőjébe megtermett szarvas szorult. Elrettentésül egyetlen adat: egy szarvas lendülete, amivel 60 kilométeres sebességnél az autóba csapódik, a fellépő erőhatások következtében egy öttonnás elefánt súlyának felel meg. A többit az olvasó fantáziájára bízzuk…

Magyarországon évente mintegy hétezer nagyvadat gázolnak el az utakon. Hazánkban körülbelül 120-130 ezer gím- és közel 50 ezer dámszarvas él. A rendőrség több fórumon is felhívta/felhívja a figyelmet a veszélyre, valamint arra, hogy amennyiben mégis bekövetkezik az ütközés, a bajbajutottak kérjenek segítséget a 112-es számon, és ne nyúljanak az állathoz, mert az még rúghat, haraphat, az agancsával súlyos sérülést okozhat. Egyébként a veszélyt tovább fokozza, hogy a szarvasok többsége családi kötelékben vagy kisebb csapatokban mozog, így igen nagy a valószínűsége annak, hogy a vadállatok nem magányosan jelennek meg az utakon. Szóval csak óvatosan! Ne kövessünk el szarvashibát, mert az életünkbe kerülhet!

T. Z.

FOTÓ: ILLUSZTRÁCIÓ