A hozzátartozók, a szakorvosok és az ápolók után a rendőrök tudják a legjobban, hogy a kábítószerfüggés miként döntheti romba egy ember életét. De az is tény, hogy furcsa viszonyok alakulhatnak ki zsaruk és visszaesők között, hiszen az is nyílt titok, hogy akik tudatmódosító anyagok fogságában élnek, kóros szenvedélyüket jellemzően bűncselekményekből finanszírozzák.

– Sz. Gáborral három évvel ezelőtt volt először dolgom. Fényes nappal kirabolt egy fiút egy belvárosi parkban, és térfigyelő kamerák felvételei alapján azonosítottuk. Bár lakcímmel már akkor sem rendelkezett, viszonylag hamar kézre került. Ha jól emlékszem, járőrök szúrták ki az utcán. A bíróság elrendelte a letartóztatását, de mivel elismerte a bűncselekmény elkövetését, 30 nap elteltével kiengedték, és az ítélethirdetést követően időben kezdte meg a börtönbüntetését – idézte fel Lits Róbert, és tartott egy kis hatásszünetet. – Közben egy magányos elkövető kerékpárt lopott az egyik társasházból, és amikor a térfigyelő kamerák felvételeit megnéztem, nemcsak őt ismertem fel, hanem azt is észrevettem, hogy ugyanabban a szerelésben volt, amiben lefotóztuk a rabosításakor. Ekkor már a pálhalmai büntetés-végrehajtás lakója volt, ezért ott hallgattam ki, és amikor elővezették, kellemesen meglepődtem. Nemcsak a tekintete volt tiszta, fizikailag is jó formában volt, és amikor ezt megállapítottam, azt mondta: „Nézd, főnök! Itt nincs cucc, van fedél, adnak enni, és még sportolhatok is.”

Sz. Gábor fél éve szabadult, és az újabb rendőrségi eljárás sem váratott sokat magára.

– Szeptemberben érkezett az első bejelentés arról, hogy reggelre eltűnt egy kerékpár egy társasház lépcsőházából, és ezúttal is felismertem Sz. Gábort a térfigyelő felvételén. Sajnáltam, hogy megint elcsúszott, abban viszont biztos voltam, hogy nem fog leállni, ami be is igazolódott. Több biciklit és rollert is kilopott székesfehérvári társasházakból, majd a dolog elleni erőszak mezejére lépett. Pár napos eltéréssel tört be lottózóba, trafikba és egy gyorsbüfébe is.

Utána néhány hétre leállt, majd azzal keresték meg az alosztályt a Balatonalmádi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályáról, hogy Sz. Gábor eladott egy ottani lakosnak egy Ford Mondeót, de másnap sem tudta bemutatni a jármű törzskönyvét, amit elmondása szerint otthon felejtett, aztán nyoma veszett.

– Kiderült, hogy az autó tulajdonosa abban egyezett meg egy fehérvári szerelővel, hogy a kocsit nyitott állapotban hagyja a parkolóban, a kesztyűtartóban marad a slusszkulcsa és a forgalmija. Sz. Gábor nyilván úgy talált rá, hogy éjjeli portyáján több járműre is rányitott, és azért ment vele Almádiba, mert ott él egy olyan ismerőse, akiről tudni vélte, hamar fog rá vevőt találni. A legalább 2 milliót érő autóért 1,3 milliót kért, amit az érdeklődő lealkudott 1 millióra. Sz. Gábor a sürgős eladást azzal indokolta, hogy a nevelőanyja miatt van szüksége nagyobb összegre, mert veszélybe került a lakhatásuk – mondta Lits Róbert, és elismerte, nehezen bukkantak a hajléktalan férfi nyomára. – A gyorsbüféből egy okostelefont is elvitt, és azt kezdte használni. Így sikerült a tartózkodási helyét behatárolni, már amikor a készülék nem volt repülőgépes, azaz vezeték nélküli kommunikációt tiltó üzemmódra kapcsolva. November 1-jén a mobilszolgáltató viszonylag pontosan meghatározta, merre mozog a készülék, ezért kollegáimmal Sz. Gábor keresésére indultunk két szolgálati autóval, és a közvetlen munkatársam, Merkl Belián őrmester kiszúrta az utcán. Elfogták, nem tanúsított ellenállást. Kihallgatásán is együttműködött, csak azt nem árulta el, voltak-e nyertes szelvények abban a félmillió forintot érő sorsjegypakkban, amit a lottózóból elemelt, az viszont kiderült, hogy egy parkolóban álló, öreg Merciben húzta meg magát egyik sorstársával, és nem lepődött meg, hogy a bíróság ezúttal is elrendelte a letartóztatását.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG