Ő maga tavalyi teljesítményéért narancsot érdemelt volna, merthogy élete első testépítőversenyén második lett. Pedig azt ugyancsak elmesélte korábbi írásunkban, iskolás korában inkább a bulik vonzották, mintsem a sport, ám a bevezetőben említett közlekedésrendészeti akciót követően elhatározta, hogy a rendőri pályát választja majd. Az általános iskola után szakirányú gimnáziumba ment, ahol már volt rendészeti képzés, onnan a rendőr-szakközépiskolába, végül Tatabányára került a közlekedésrendészeti osztályra, a munka mellett végezte a Rendőrtiszti Főiskolát, és közlekedésrendészeti szakon szerzett diplomát.

A sporttal csak 30 éves kora körül kezdett foglalkozni. Először futott. Úgy emlékszik, eleinte fájdalmas volt, és lelkierőt, kitartást követelő hónapok után jutott el addig, hogy ne azt érezze: a futás az indokolatlan önpusztításnak egy szokatlan formája. Végül még egy maratoni távot is leküzdött. A futással elveszített kilókat, aztán az edzőtermekben izom formájában szedte vissza. Egyre jobban érdekelte a testépítés, míg végül elindult a Natural Universe Hungary 2024 elnevezésű versenyen, ahol ezüstérmet szerzett, ami meghozta a kedvét a további versenyzéshez. Ennek megfelelően tavalyi írásunkat úgy fejeztük be: a test tehát épül tovább.

– Sajnos ez nem pont így történt, mert a sikeren felbuzdulva belevetettem magam egy őrült nagy munkába, és ennek nem lett jó vége – mondja. – A tavalyi verseny után egy-két hónappal elkezdődtek a kivizsgálások, és idén januárra kiderült, hogy gerincsérvem van, még az is átfutott az agyamon, hogy vége a sportolásnak. Elsőként az volt a fontos, hogy egyáltalán lábra tudjak állni. Amikor az egyik nap még kilencven kilóval guggoltam, néhány nap múlva pedig olyan fájdalmaim voltak, hogy az ágyból sem tudtam felkelni, akkor azért átértékeltem, hogy mi fontos az életben. Mindezt átélni lelkileg is nehéz volt, de aztán minden energiámat abba fektettem, hogy visszanyerjem az egészségemet. Gyógytornára jártam, nagyon óvatosan mozogni kezdtem. Előbb rehabilitációs edzésfolyamat indult el, majd elkezdődtek a rendes edzések, és addig jutottam, hogy nagyon sok munka és türelem árán ma már közel egészséges lettem.

Koczur Tímea ismét sportol, visszatért az edzőterembe, és bízik abban, hogy rövidesen teljes értékű munkát végezhet. Indult az idei versenyen is, de most csak a részvétel volt a fontos. Nagyobbik lánya 16 évesen elhatározta, hogy ő is rendőr lesz, olyan középiskolába jár, amelyben rendészeti szakon tanulhat. Otthon lelkesen mutatja édesanyjának azokat az elvezető fogásokat, amelyeket amúgy ő rendőrként pontosan ismer, de Tímea azt mondja, így jó ez, különösen, hogy a lánya thai boxol, tehát ő is eljegyezte magát a sporttal.

– És ez nem véletlen – állítja –, hiszen egy gyerek nemcsak azt viszi magával, amit a szüleitől hall, sokkal inkább az ragad meg benne, amit a szüleitől lát. Márpedig tőlem jó ideje a sport iránti szeretetet látja, a helyes, tudatos táplálkozás fontosságát, látja továbbá, hogy édesanyja reggel öt órakor a konditeremben kezd, heti öt-hat edzésen vesz részt. Sőt. Hétvégén már a lányaimmal együtt megyünk az edzőterembe, így ők is belenőnek lassan a sport világába.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, KOCZUR TÍMEA