A megalakulásról és a csapat munkájáról Farkas Gyulával, az egység vezénylő parancsnokával beszélgettünk.

– Mi történik akkor, ha a díszegység valamelyik tagja rosszul lesz?

– El kell kerülni, hogy összeessen. A felkészítés során mindig elmondjuk, hogy ha valaki kezdi rosszul érezni magát, jelezzen a párjának, és lehetőleg együtt menjenek le a helyükről. Mindig figyelni kell a másik díszőrt, hogy tudjunk ilyen helyzetben is reagálni.

– Megesik az ilyesmi?

– Volt rá példa, mert bár felkészült rendőrökből áll a csapat, mi sem vagyunk gépek.

– Nagyon megterhelő a szervezetnek, amikor hosszú ideig mozdulatlanul kell állni?

– Igen, éppen ezért úgy tervezzük a végrehajtást, hogy amennyiben a feladat egy óránál többet kíván meg, akkor óránként váltjuk egymást. És vannak technikák is, amelyek a mozdulatlan állást megkönnyítik. Egy kicsit mindig mozgatnunk kell a kezünket, a lábujjainkat, nem szabad mereven egy pontra nézni… Mindezt persze úgy, hogy a szép, feszes vigyázzállásból ne zökkenjünk ki, és a kívülálló számára ne legyen észrevehető.

– Az Országgyűlési Őrség 2013. január 1-jei megalakulásával a KR Díszőrsége megszűnt. Miért?

– 1991-ben a Köztársasági Őrezreden belül megalakult a Parlamenti Díszőrség, amely szervezeti egység a rendőrségnél jelentkező díszelgési feladatokat is elvégezte. Ők jártak jutalomátadásokra, temetésekre, nagyobb ünnepségekre. 2012. július 1-jei hatállyal a Köztársasági Őrezred a Készenléti Rendőrségbe integrálódott, így ezeket a feladatokat fél éven át a KR látta el. Azonban 2013. január 1-jén megalakult az Országgyűlési Őrség, és azóta a Parlamenti Díszőrség tagjai kizárólag az Országházban látnak el díszelgési feladatokat.

– Viszont a rendőrségnek is szüksége volt egy díszegységre.

– Így igaz. Először 2013 februárjában, amikor az országos rendőrfőkapitányi beiktatási ünnepségre kellett az Országos Rendőr-főkapitányság csapatzászlójához zászlóvivőt és kíséretet biztosítani. Ekkor jelöltek ki engem ennek megszervezésére, mert én 1993 és 2000 között a Parlamenti Díszőrség tagja voltam, és rendelkeztem a feladathoz szükséges szakértelemmel.

– Hogyan szervezte meg az új díszegységet?

– A megszűnt Köztársasági Őrezred állományából a KR-hez került, előtte díszőri beosztásban lévők közreműködésével sikerült ezt a feladatot megoldani. A KR parancsnoka pályázatot írt ki, a kiírásban foglaltaknak három tiszt és 22 tiszthelyettes felelt meg.

– Honnan volt az egyenruha?

– Az állomány a volt Köztársasági Őrezred, majd 2012. július 1-jétől a KR Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság Képviselőházi Őrség parlamenti biztonsági osztály díszőrsége által használt, palackzöld színű díszegyenruhákat kapta meg. A díszelgési feladatok ellátására alkalmasnak tartott díszegyenruhákat kiválogattuk, kitisztíttattuk, illetve méretre igazíttattuk. Ezek már ekkor is használtak, kissé kopottak voltak, de a KR varrónői jó munkát végeztek, és elfogadható állapotúvá alakították azokat. 2020 júniusára viszont minden díszőrre új, méretre szabott díszegyenruha készült. Érdekes: itt különleges nevük van a ruhadaraboknak és a kiegészítőknek is: nálunk a nadrág pantalló, a kalap pedig kalpag.

– Mi a feltétele annak, hogy valaki a díszegység tagja legyen?

– Százhetven centiméternél nagyobb testmagassággal, arányos testalkattal, jó állóképességgel rendelkező, alakias jelentkezőket vártunk, várunk.

– Milyen jellegű feladatból van a legtöbb?

– Sajnos a kegyeleti feladatok, a temetések adják a munkánk túlnyomó többségét. De ott vagyunk a nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódó rendőrségi eseményeken, megemlékezéseken, rendészeti sporteseményeken, tiszthelyettes- és határvadász-avatáson. Részt veszünk rendőrnapon, gyermeknapon, a KR családi napi rendezvényein, ahol a gyerekek körében mindig nagy sikert aratnak az interaktív díszelgési foglalkozásaink. Ennek keretében bemutatjuk a díszegység felszerelését, ruházatát, alaki rendjét, az alaki foglalkozás végén a legjobban teljesítő gyerekeket tiszteletbeli díszőrré fogadjuk, és erről oklevelet állítunk ki a számukra, valamint készülnek közös fotók is. Összesen 614 eseményen vettünk részt 2013 óta, ez évente átlag 60-70 alkalmat jelent.

– Mit kell tudniuk arról az eseményről, amelyen részt vesznek?

– Bizonyos mértékig ismernünk kell az ünnepségek, megemlékezések menetrendjét, egy-egy kegyeleti eseményen tudnunk kell, hogy pontosan mi történik majd, mennyi időt adjunk a családnak, ismerősöknek a búcsúzkodásra, hova álljunk, hol nem leszünk útban, egyszóval alkalmazkodnunk kell a történésekhez, de ez nem zavarhatja meg a mi alaki rendünket. Egyeztetjük a vallási, kulturális szokásokat, speciális kéréseket. Egy alkalommal például a temetés előtt szóltak a díszőröknek, hogy a zenészek el fognak játszani egy vidám számot, ami az elhunyt kedvence volt. Azt kérték, hogy a díszőrség tagjai ne lepődjenek meg látványosan. Mi felkészültünk rá, a gyászolók között azonban volt, aki elcsodálkozott.

– A kegyeleti események a díszőrség tagjaira is rónak némi pszichés terhet?

– Igen. Nem olyan egyszerű állni a síró, a halálesettől megtört rokonok között. Egy ilyen eseményen szinte kézzelfogható a fájdalom. Arról nem beszélve, amikor fiatal kollégánkat kell temetnünk, különösen, ha még a kisgyereke is jelen van.

– Mennyit kell gyakorolni a díszelgést?

– Negyedévenként három napot gyakorlunk. Ilyenkor elemezzük a korábbi feladatokat, megbeszéljük, mifélék várhatók, mi az, amin javítani lehet, mire kell a jövőben jobban figyelnünk… Kell a gyakorlás, mert egyre több rendőri eseményre hívnak országszerte.

Trencsényi Zoltán

Fotó: Marosfalvi Péter