Tizennégy csapat szállt vízre, hogy megméressék magukat a komplex, többnapos járőrversenyen. Bár az idő esőre állt, a versenyzők kedvét ez sem szeghette. Ahogy egyikük mondta: „Úgyis vizesek leszünk, mindegy, hogy föntről esik, vagy alulról csap be a csónakba.”

A verseny első megmérettetését az elméleti teszt kitöltése jelentette, a vízi közlekedés szabályai mellett a vonatkozó jogszabályok, a kihágások és az azokhoz rendelt büntetések ismeretéből kellett számot adniuk a versenyzőknek. Ennél sokat számított a napi rutin adta tapasztalat, ahogy a tényanyag ismerete is. Azoknak például, akik szolgálati helyükön sűrűbben találkoznak tilosban pecázókkal, könnyebb dolguk volt az ilyen típusú szabálysértéseket firtató kérdéseknél, míg azokon, akik tavon szolgálnak, a folyami közlekedési szabályok ismertetése foghatott ki.

A második napon a technikai tudásé lett a főszerep, hiszen délelőtt motorcsónakkal, délután pedig evezővel kellett bizonyítani, hogy valóban urai a hullámoknak. A motorcsónakos versenyszám komplex kihívást jelentett, hiszen a kétfős csapatoknak biztonságosan el kellett kötniük a csónakot, majd egy bójáról leemelt mentőgyűrűvel eljutni egy bajba jutott emberig, akit ebben az esetben egy igen súlyos, mentőmellényt viselő bábu személyesített meg. A bábut elhagyva, neki mentőgyűrűt dobva, a csónak vezetőjének bóják közt szlalomozva előre- és hátramenetben egyaránt bizonyítania kellett vezetői képességeit, majd a bábut közös erővel a vízből kimentve el kellett jutni a partig, ahol már csak a szabályos beállás, kikötés és egy rövid sprint volt hátra az időmérő órát leállító gombig, a versenybírók szigorú tekintete előtt, akik minden hibát pluszmásodpercekkel „honoráltak”.

Az összetett, fizikai erőt és szaktudást egyaránt kihívás elé állító feladatot a résztvevők még a büntetésként kapott másodpercek ellenére is három perc körüli átlagidővel teljesítették, így ebben a versenyszámban valóban a másodpercek döntöttek egy-egy helyezésről.

A finom ebédet követően a versenyzők újból vízre szálltak, hogy tele hassal vágjanak neki az evezősversenyszámnak. Ennél a csapat egyik tagja lapáttal dolgozott, míg a másik a kormánynál navigált, így kellett végigmenni a szlalompályán, majd a lehető leggyorsabban visszatérni a rajtvonalhoz. A taktikásabb vízi rendészektől láthattunk féltávon szerepcserét, és voltak, akik fizikai erőnlét alapján osztották fel a szerepeket, de a legjobban egyértelműen a versenyt a partról figyelő szurkolók szórakoztak, akik hangos biztatással sarkallták nagyobb erőbedobásra kollégáikat.

A versenyre felkészülő vagy egy versenyszámot már teljesített csapatokat és kísérőiket az Országos Balesetmegelőzési Bizottság vízbiztonsági kvízzel és tárgyjutalmakkal várta. Az ország összes vízirendészeti kirendeltségét magában foglaló mezőny legjobbjai a verseny zárásaként elismerő okleveleket, emléktárgyakat vehettek át Molnár Gábor dandártábornoktól, a Somogy Vármegyei Rendőr-főkapitányság vezetőjétől, illetve dr. Óberling József ezredestől, az Országos Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály vezetőjétől. A XXII. Országos Vízirendészeti Rendőr Járőrverseny első helyezettje és egyben a vándorserleg nyertese a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság csapata, Márk Róbert törzszászlós és Medve István zászlós lett. A második helyen a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság III. számú csapata végzett, Besenyei László zászlós és Berki László zászlós, míg a dobogó harmadik fokára Papp Zsolt törzszászlós és Losonczi Viktor törzszászlós állhatott fel a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságtól. A győztes csapat jogot nyert a jövő évi járőrverseny megrendezésére is.

Különdíjban részesült a legjobb elméleti tesztlap kitöltője, a legjobb kisgéphajós, a legjobb evezőspáros, valamint a versenyen kívül induló Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság III. számú csapata is.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA