– Hosszú évek óta szervezünk találkozókat, hiszen a mi szakterületünk egy zárt világ, szeretjük tudni, hogy mi újság a másikkal így túl a nyugdíjkorhatáron – vág bele a mondandójába csillogó szemmel Bedőcs József ny. zászlós, a találkozó főszervezője. – Voltunk már többen is, de most a 15 fős kemény mag gyűlt össze, vannak köztük parancsnokok, mint például Barabás Rezső alezredes, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt katonai tagozatának kitüntetettje, a Tűzszerész Szolgálat kiképzési alosztályvezetője, és olyanok is, mint én, akik életük pár, igaz legszebb éveit tölthették a Tűzszerész Szolgálatnál.

– A vacsoraasztal körül nem fér meg a bokázva jelentkezés vagy a rendfokozatokkal zsonglőrködés. A tűzszerészek családja ugyanis a rendfokozattól függetlenül vállalja az életveszélyt, ami testvérekké tesz minket – szögezi le a zászlós határozottan. – A mai napig listát vezetek a volt kollégákról: aki nyugdíjba megy, felkerül a táblázatomba, és helyet kap a mi kis klubunkban. Nagy megtiszteltetés, hogy a Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálatának képviseletében körünkben köszönthettük a szolgálat jelenlegi parancsnokhelyettesét is, akit sokan még pályakezdő korából ismerünk.

Felrobbantani a francia elnököt.

– Az itt elhangzó történetek zöme egykor szigorúan őrzött szolgálati titok volt, amiből komoly bonyodalmak eredtek. Amikor például Jacques Chirac francia elnök Magyarországon járt és emlékező beszédet mondott a 301-es parcellánál, az egész ünnepséget el kellett halasztani, mert a robbantással kialakított emlékműben a készítők benne felejtettek egy gyújtózsinórt. – emlékezik nevetve az öreg tűzszerész. – Ezeket a közjátékokat akkor mi véresen komolyan vettük, csak utólag lettek belőlük jó sztorik.

Kommandósból tűzszerész.

– Én 1973-tól 1989-ig voltam tagja a Forradalmi Rendőri Ezred úgynevezett akciószakaszainak, majd 1989-ben igazoltam át a terrorelhárítástól a Tűzszerész Szolgálathoz. – emlékezik Bedőcs József, aki négy évig szolgált ebben a különleges beosztásban. – A terrorelhárítás pörgős világa után mindent újra kellett tanulnom, szerencsére már akkor is kiváló tanáraink voltak a tűzszerésztanfolyamon. Volt köztünk egy vicces mondás, amikor éles robbanóanyagokkal dolgoztunk: „Figyeljenek, mert csak egyszer mutatom meg!” Persze nagyon vigyáztak ránk és nagyon vigyáztunk magunkra is, megtanultuk, hogy a tűzszerész megfontoltan, aprólékosan dolgozik, mert a mi szakterületünkön, az egyedileg összeszerelt pokolgépek világában bármi megtörténhet, és védőruha ide vagy oda, az ördög soha nem alszik. A tanfolyamon kapott tudást ma is kamatoztatom, hiszen nyugdíj mellett biztonsági szakértő vagyok tűzszerészeti szakterületen.

Jövő időben.

– Bár idén ez volt az évzáró összejövetelünk, már most elkezdtük szervezni a következő találkozót. Frissítettem a listámat is, úgyhogy nem lesz nyugta a volt kollégáknak, megtalálok mindenkit és elhívom egy kis múltidézésre!

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA