Szegedi rendőrök hét évvel ezelőtt 12 kiskacsát emeltek ki egy víznyelő aknából, méghozzá leleményesen. Az állampolgári bejelentésre reagáló egyenruhások úgy erősítettek madzagot egy szűrőre, hogy ki tudták vele halászni a megszeppent kis szárnyasokat. Egy évvel azelőtt kőbányai tűzoltók kötélre erősített mentőponyvát eresztettek egy utcai lefolyó betonkávás üregébe, és megvárták, míg a csivitelő kacsafiókák belesétáltak.

Hasonló mentőakciók azelőtt és azóta is történtek, méghozzá világszerte, de az nem jellemző, hogy egy rendőr kiskacsák miatt másszon le egy vízelvezető aknába. Bár rögtön hozzá kell tenni, az aszfaltcsík alatti csatornába torkolló lefolyó átmérője ezt nem mindenhol teszi lehetővé. Az Egyesült Államok és Kanada között, csaknem 250 ezer négyzetkilométeren elterülő Nagy-tavak vidékén olyan hevesek a felhőszakadások, hogy az utcákra öblösebb víznyelőket terveztek. Ez is a nevük: storm drain, azaz viharnyelő, és a beépített létrán keresztül le is lehet mászni beléjük.

A második fotón, amin egy civil – vélhetően a bejelentő – tartja a víznyelő öntöttvas fedelét, az akna mérete jól kivehető. Ide ment le Taylor Prugel őrmester, csak arról nem szól a fáma, milyen módszerrel hozta fel a fiókákat. Valószínűleg térdig vagy combig vizes lett, mert annyira azért nem tágas a viharcsatorna lefolyója, hogy le lehessen hajolni benne, a látási viszonyokról nem is beszélve. Annyi bizonyos, hogy a segítőkész egyenruhás teketóriázás nélkül vállalta a kihívást, mert ezt a Clevelandtől északkeletre fekvő városka rendőrsége külön hangsúlyozta. Ahogy azt is, hogy a pórul járt kacsafiókák újra a mamájukkal vannak.

SZ. Z. J.

FOTÓ: PAINESVILLE RENDŐRSÉGE