Mindig tartott a nagyobb testű ebektől, ezért szekszárdi járőrként sem fordult meg a fejében, hogy ilyen kollegája legyen. Aztán egy tanyai betörés helyszínének biztosításakor testközelből látta, ahogy egy nyomkövető szolgálati kutya munkába áll, és sok mindent átértékelt.

– Az együttműködésük nyűgözött le, ahogy egymásra reagált az állat és a kutyavezető. Ez nekem is tetszene, gondoltam, és elhatározás lett belőle – foglalta össze Dóra-Komjáti Vivien főtörzsőrmester, Monorierdő körzeti megbízottja, aki 2018 decemberében vált kutyavezetővé, és a Komáromi után a Tatabányai Rendőrkapitányságon, majd a Maglódi Rendőrőrsön ilyen beosztásban is szolgált; három éve került Monorra. – Az első szolgálati kutyám német juhász volt, de gerincproblémái miatt nyugdíjazni kellett. Ezután került hozzám Mini, rendőrségi nevén Főnök, akivel 2020 nyarán végeztem el a személykereső tanfolyamot. Ő elvileg belga juhász, de német juhászból is van benne.

Sok sikeres kutatás mellett egy sajtóvisszhangos esetük is volt. Három évvel ezelőtt a vecsési erdőben találtak meg egy középkorú férfit, aki csak annyit tudott mondani a segélyhívónak, hogy mozgásképtelen, valószínűleg stroke-ot kapott. Ezért mindketten, igen Főnök is, megkapta a belügyminisztertől a Rendkívüli Helytállásért Érdemjel arany fokozatát, és ez a fotó is bejárta a médiát, mert ők voltak az elsők, akik ezt közösen vették át, és Főnök velős csont jutalomban is részesült. Közben a szabadidejükben is aktivizálták magukat.

– Részt vettünk a Forte Kutyaiskola és Állatvédelmi Egyesület őrző-védő gyakorlatán, és ott szembesültem először a kutyás atlétikával, illetve a különféle versenytípusokkal. A vezetőjük, Joó Kata javasolta, próbáljuk ki, én pedig úgy voltam vele, biztos jót fogunk nevetni, amikor Főnök bolondozni kezd a falmászó- vagy a magasugró-feladatnál, de nem így lett. Teljes összpontosítással teljesített, és megláttuk benne a potenciált. Először egy Polgárdiban rendezett versenyre neveztem be vele, ahol falmászásban második lett. Azóta szinte minden ilyen itthoni megmérettetésen megfordultunk, és vágytam rá, hogy egyszer egy franciaországi útra is csatlakozzunk a Forte csapatához – mondta, utalva a Dog Cross Federation (DCF) rendezvényére, illetve arénájára. – Ott is a pontgyűjtés a cél, és Főnök már nagyon közel áll a champion minősítéshez. Ezért is vállaltuk a hosszú utat, ami odafelé 26, visszafelé pedig 22 órán át tartott. Konvojban mentünk, és sokszor megálltunk, de a 15 kutya jobban bírta. Ők a bokszaikban szundikáltak. A másik szolgálati kutyám, Harcos is velünk tartott, ő is belga juhász.

A DCF kutyás atlétikai versenye Franciaországban is 4 méteres fal mászásából, 50 méteres sprintfutásból, akadályugrásból, továbbá magas- és távolugrásból állt. Összesen 51 eb mérte össze tudását, melyek Francia- és Magyarországról, illetve Portugáliából érkeztek.

– Főnök összesítésben harmadik lett. A sprintben nem jeleskedett, magasugrásban viszont 2,4 méteres eredményével arénarekordot állított fel – újságolta a büszke kutyavezető, aki már készül az DCF CUP idei fináléjára, ami szintén Franciaországban lesz október első hetében. – Nagyon izgatott vagyok, és ezt ő is érzi rajtam. Erős kapocs van köztünk, biztos vagyok benne, tudja is, hogy visszamegyünk, és most nagyobb lesz a tét. Bizony ott már rekordokat tartó kutyákkal kell majd versenyeznünk. Bizakodó vagyok, mert néhány napja megnyerte a DCF CUP budapesti fordulóját, amit a HDB’s Arena Hungaryben tartottak; így már csak nyolc pont kell a champion címig. Mindennap foglalkozom vele. Ma például súlyt húzott.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG