A mostani két hét alatt a leendő kishajóvezetők a Tiszán gyakorolták az elméleten tanultakat. A három fő téma a hajóvezetés és az ehhez kapcsolódó műszaki és biztonsági ismeretek, a vízből mentés és a horgonyzás volt. Az élményalapú oktatás itt egyébként is adott, és nem csak a Tiszavirág híd nézőközönségének, hiszen a Tisza gyönyörű, hajózni mindig öröm. Ezeken túl ezúttal egy új elem is helyet kapott a tananyagban: a mentőgyűrű vízbe dobása és kiemelése mellett lehetőség nyílt élő ember kimentésének gyakorlására is. Ezt nagyon fontos kipróbálni, hiszen a pár kilós, feltűnő narancssárga, patkó alakú eszközt könnyebb meglátni és kihúzni, mint egy nehezebben észrevehető fuldoklót, akinek a testsúlya és a mozgása is nehezíti a mentést éles helyzetben.

A folyóban és a tavon hajózás eltér egymástól, ezt is megtanulják a hajósjelöltek. Amíg a folyón állandó a folyásirány és a vízközeg mozgása, az állóvízen a szél befolyásolja a helyzetet, akár másodpercenként változva. A vízi rendészek az általános oktatás és sikeres vizsga után a saját szolgálati területükön tapasztalják és tanulják meg a helyi sajátosságokat. Ehhez segítség a már meglévő kisgéphajó-vezetői engedéllyel rendelkezők részére a 24 órás hajóvezető-képzés, aminek az oktatása területspecifikus, mivel mindenki a saját vízterületén tanulhat és vizsgázhat azzal a járművel, amivel állandóan dolgozik. Rajtuk kívül vannak még olyan rendőri egységek, mint például a tűzszerészek, amelyek hajóvezető kollégái nincsenek helyhez kötve, mivel mindig a munkájuk határozza meg, hogy melyik hazai vízterületen kell kutatniuk vagy ellenőrizniük.

Ez a szaktanfolyam sikeres vizsga esetén egy nemzetközi hajósképesítést ad, amivel a világon mindenhol lehet kisgéphajót vezetni. A rendőségi hajók vezetéséhez egy erre épülő és időszakosan megújítandó vizsga szükséges.

KÉP ÉS SZÖVEG: SZABÓ GABRIELLA