Ez a csont más volt, mint a többi.

– Január 9-én olyan helyen vezettem be Zafírt a főkapitányság épületébe, ahol korábban még soha, és négy kollega díszsorfalat alkotva tisztelgett neki. De nem csak ebből tudta, hogy ez a nap más, mint a többi, ezt a hangulatomon is megérezte. Felötlöttek bennem nyolc év közös emlékei, és most, hogy erről beszélek, megint érzem azt a hálát, hogy ilyen remek rendőrkutya volt a társam – emlékezett Vég Dániel főtörzsőrmester, az Alba MEKTA, azaz a FVMRFK Mélységi Ellenőrző és Közterületi Támogató Alosztály járőrvezetője, arra utalva, hogy ünnepélyes keretek között zajlott a négylábú munkatárs búcsúztatása. – Figyelemre és tiszteletre méltó gesztus volt a főkapitány részéről, hogy személyesen köszönt el Zafírtól, és hogy az oklevélen kívül díszszalagos csonttal is kedveskedett neki.

Az ordas árnyalatú szuka szolgálati kutyának született, hiszen a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ (ROKK) tenyészetéből származik.

– Nyolc hónapos volt, amikor megmutatták nekem Dunakeszin, a ROKK kutyakiképző bázisán, ahol meggyőződhettem róla, átlagon felüliek az őrző-védő ösztönei. Már az előképzés előtt hazahoztam, és most is velünk él ötödmagával – magyarázta a MEKTA-s kutyavezető, aki a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola elvégzését követően, 2010-ben szerelt fel a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára, és már a fejéri megyeszékhely körzeti megbízottja volt, amikor kutyásnak jelentkezett. – Gyerekkoromban kutyák közelében sem jártam, de a párommal ki akartuk próbálni, és annyira ráéreztünk, hogy a házi kedvencünkkel kutyaiskolába is eljártunk. Tudtam, hogy taníthatók, de miután ebben részt is vettem, rendőrként is vágytam rá, hogy ezt a fajta együttműködést megtapasztaljam. Tíz évvel ezelőtt végeztem el a szaktanfolyamot, de az első szolgálati állattal csak fél évet töltöttem. Ennyi idő alatt derült ki, hogy ez a munka mégsem az ő idegrendszerének való, és örültem, amikor néhány hónapos várakozást követően arról értesültem, hogy a ROKK tenyészetéből kaphatok új társat. A képzés alatt ráéreztünk egymásra Zafírral, meg is tanultam vele bánni, és miután hazahoztam, a szocializálásával sem volt gond. Otthon most is családtagként viselkedik, szolgálatban viszont a szilaj, de kezelhető természet volt rá jellemző.

Hamar megcsillant.

– Már a képzésen kiderült, hogy szeret fogni, főleg karra. Mindegyik segéd elesett a menekülő személy elleni, szájkosár és póráz nélküli bevetés gyakorlásakor. Akkor szoktunk össze igazán, amikor levezényeltek minket határőrizeti és mélységi feladatokra. Bármikor engedtem ki a szolgálati járműből, rögtön dolgozni akart. A szájkosaras alkalmazásba is belejött, illetve belejöttünk. Olyan meggyőző elrettentő erőt sugárzott, hogy energikus jelenléte és határozottsága engem is motivált. Tevőleges ellenállást mutató csoportokkal szemben is hatékony volt, legyen az futballhuligánok vagy faluszéli lakóközösség tagjaival szembeni intézkedés. Bámulatos volt, amikor egy fehérvári focimeccsen egy másik szolgálati ebbel ketten tartottak vissza egy 40-50 fős, agresszív csoportot attól, hogy áttörjenek a kordonon – mondta Vég Dániel, aki rendőrségi kutyakiképzőnek is jelentkezett, miután Zafír mellé került. – Még ’17-ben megszereztem az őrző-védő segédképzettséget, ’18 novembere óta pedig robbanóanyag-kereső szolgálati kutyák kiképzésével is foglalkozom. Most is van otthon nálunk egy, illetve kettő, csak a másik már nyugdíjas.

2020-ban Zafírral együtt lett a különleges egység tagja.

– Ez mindkettőnk pályafutásában fordulópontot jelentett. Szerencsére Zafír néhány tréning után belejött a csapatmunkába, elsősorban a rajtaütéses elfogások támogatásába. Sokszor a puszta jelenléte is biztosíték arra, hogy kiemelt bűncselekmények elkövetői ne is gondoljanak menekülésre – magyarázta a főtörzs, aki négylábú bajtársával rendezvényeken is szerepelt. – Mindig jó érzéssel töltött el, amikor MEKTA-s bemutatót tartottunk olyan rendezvényen, illetve intézmény területén, ahol korábban már voltunk, és a szervezők külön kérték: ha lehet, Zafírt is vigyük magunkkal.

Hasonszőrűek társaságában.

– Egy szinten tartó tréning során vettem észre, hogy a szájkosaras feladatnál óvatosabb volt, és hamarabb elfáradt. Utána látszott is rajta, már nem lehet úgy terhelni, mint korábban, és döntés született a nyugdíjazásáról. Kellemesen meglepődtem, hogy a búcsúztatása ilyen emlékezetesre sikerült, és merem remélni, hogy ez a fajta elismerés más szolgálati helyeken is hagyománnyá válik – mondta Vég Dániel, aki természetesen megtartotta Zafírt. – Családi kutya lett, illetve maradt, mert mindig is az volt. De mivel rajta kívül még egy aktív és egy nyugdíjas szolgálati négylábút tartunk otthon, az is helytálló, hogy kollegák között maradt.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG