A valóság rácáfolt az ugratásra.

– Középiskolásként jöttem rá, inkább rendőrként tudnám elképzelni magam, és mivel gyerekkorom óta kutyás vagyok, titkon azt reméltem, kutyás rendőrként szolgálhatok. Aztán amikor a képzésen megtudtam, hogy ehhez szerencse is kell, a sors kezébe adtam a dolgot: ha sikerül, akkor annak így kell lennie, ha meg nem, azt is elfogadom, de persze tenni is fogok érte, hogy összejöjjön – mesélte Koltai Jenő. Magas- és mélyépítő technikusként végzett a pécsi Pollack Mihály Szakközépiskolában, majd a Körmendi Rendészeti Szakközépiskolába vették fel, és a Siklósi Rendőrkapitányságra szerelt fel 2012. március 1-én. – Útlevélkezelőként kezdtem, majd határrendész járőrként szolgáltam a kapitányságnál, a migrációs nyomás erősödését követően egyre többet a zöldhatáron. Közben a határrendészeti osztály akkori vezetőjének, Vedó Attila őrnagynak is szóltam, kutyásnak jelentkeznék, és sosem felejtem, amikor ’17 februárjában hívatott, és közölte, a határsértések számának növekedése miatt az osztály állománya három kutyás beosztással bővül, és mivel elégedett a munkámmal, az egyiket nekem szánja. Csak öt évet kellett várnom rá, nem pedig 30-at, amivel a kollegák ugrattak.

Bene szó szerint nem volt könnyű eset.

– Az általános kutyavezetői szaktanfolyamot végeztem el a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ dunakeszi kutyakiképző bázisán, ahol már az első napon megismerkedtem négylábú kollegámmal, a Bene hívónevű, ordas német juhásszal. Nehézkes kezdés után jól kijöttünk, és össze is szoktunk, csak amiatt aggodalmaskodtam, hogy éles helyzetben hogyan tudok majd bánni egy 40 kilós, robusztus erőgéppel. Mert egyenruhában voltam 76 kiló, és ma sem vagyok sokkal több, de belejöttem, és ebben az is benne van, hogy ő is igazodott hozzám – mondta, és első közös bevetésüket is felidézte, melynek során mind a két fázis, azaz a kereső- és a járőrfunkció is jelentőséget nyert. – Az egyik hőkamerázó kolléga rádióforgalmazással jelezte, hogy a D234-es határjelnél nagyobb csoport tért le a Baranyavári útról, amit az eligazítóhelységben hallottunk a szolgálatparancsnokkal. Éppen váltási időben voltunk, úgyhogy kocsiba ültünk, hátul a friss kutyával. A helyszínen Bene rögtön szagot fogott. Hosszú pórázra vettem, és 2 kilométeren át vezetett minket, keresztül a csendes, sötét erdőn, majd amikor egy búzatáblánál megállt, befelé indult a bokrok közé, és a következő pillanatban 15 ember kezdett rohanni tőlünk elfelé, 24-en viszont ott maradtak, és őket kiterelte a búzaföld és a bokrok közötti részre. Nagyon elégedett voltam vele, illetve voltunk, mert Bene a szolgálatparancsnokot is lenyűgözte. Amúgy az a 15 is meglett, akik elszaladtak. Rögtön leadtuk, merre indultak, és a határrendészeti járőrök elfogták őket.

Miután 2023. január 1-én Horvátország az általános határellenőrzést nélkülöző schengeni övezet tagjává vált, Koltai Jenő és Bene a Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság Mélységi Ellenőrző Alosztályára került, ’24 decemberében pedig a Bűnügyi Technikai Osztályára, de közben Benét nyugdíjazták.

– Nem volt kérdés, hogy megvásárolom, és magamhoz veszem. Csináltam neki „nyuggerkennelt”, most is velünk él – magyarázta a törzsőrmester, aki három hónapja dolgozik a Héra hívónevű óordas német juhásszal. – Ő is kétfázisú, általános rendőrkutya, és vele is jól együttműködünk. Az első komolyabb sikerünk az volt, amikor Pécsett nyoma veszett egy demens idős úrnak, Hérának pedig elég volt beleszagolni a pizsamájába, és meg sem állt a 800 méterre lévő buszmegállóig. Az egyik sofőr arra is emlékezett, hol szállt le, és a kollegák megtalálták. Azóta bűnügy feltárásában is közreműködtünk, egy betörő úgy feszítette fel egy lakóingatlan kis ablakát, hogy az alatta lévő párnás székre állt fel, hogy elérje az ablakot. Héra erről a párnáról fogott szagot, és 50 méterre talált egy e-cigibe való dohánytöltetet, amit a nyomozók később kötni tudtak ahhoz a nőhöz, akit a térfigyelők felvételein arra láttak, és rá is tudták bizonyítani a bűncselekményt.

Két ordas, két világ.

– Bene a 40 kilójával meggyőző erőt képviselt, és rendőrségi szolgálata alatt úgy is viselkedett. Héra kisebb testalkatú. Ő inkább céltudatos és energikus; olyan, mint egy ágyúgolyó – foglalta össze Koltai Jenő. – A habitusuk más, de mindketten remek kollegák. Úgy is mondhatnám, hogy a szerencse velük is utolért, de közben rájöttem, hogy a kutyás szolgálat az, amire mindig is vágytam. Mindent megteszek, hogy egyre jobb legyek benne.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG