2023. december 6., reggel 6 óra 5 perc, Rákoscsaba. Rendben, az autó nincs teljesen körbefagyva, épp csak havas itt-ott. Beindítom, aztán kiszállok, előveszem az ablakpucolót, szépen letakarítom a hátsó üveget és persze a fényszórókat. Megnézem a hátsókat is, szépen világítanak mind, ahogy illik. Elindulok. (Öv bekapcsolva, mondanom sem kell. Vagy de? Még mindig?)

Szóval látok, hurrá! Az első kanyarig, amíg az ablaktörlő elsuhan jobbról balra, majd vissza, akkora maszatot kenve az ablakra, pont elém, hogy a következő lehetőségnél félrehúzódok. Titkon remélem, hogy nem az ablaktörlő gumija fagyott szét, szeptemberben cseréltem ki. Nem, csak egy kis kupac hó maradt rajta, azt csapja szét minden törlésnél. Kikapirgálom, a gumi szépen felfekszik immár. Tökéletesen látok, sőt, látszom is. Én. Merthogy a nullás déli szakaszán az M3-as bevezető felé előzi egy kis furgon a sort. Látom a tükörből, szépen világít, eszemben sincs kisorolni elé, annak ellenére, hogy két autóval előrébb egy kocsi úgy 60-nal megy a külső sávban. Úgy látszik, ő nem lát olyan jól, vagy bizonytalan, mindenesetre felveszem a tempóját, jobb híján. Közben a furgonos tempót vesz, és elhúz mellettünk. A tükörből jól látszott, hátulról sehogy, mert egy fél macskaszem sem volt rajta, ami működött volna. Vajon mikor veszi észre az, aki előtt fékez?

Filozofikus gondolataimból az zökkent ki, hogy már a városi forgalomban – változatlanul taknyos, havas esős, latyakos valami záporozik az égből – szemből érkezik egy szürke autó, ami kicsit übereli a furgonost, ugyanis elöl sem működik a lámpa. Nemhogy tompított – hogy az ember azt hihesse, legalább egyet kattintott a kapcsolón, csak nem sikerült teljesen –, semmilyen. Újabb filozofikus gondolatom támad: vajon ő mit lát bentről? Rendben, hogy az utcában van tűrhető közvilágítás, de az sem gyanús, hogy a műszerfal teljesen sötét? Vagy oda sem nézett rá, mióta elindult, csak összezavarná az a sok információ?

És nem, nincs vége az útnak. 35 perc elteltével bekanyarodok az úti célomhoz. Szemből egy sötétkék Fabia. Minden nélkül. Jó messziről rávillogok, hogy figyelmeztessem, de nincs reakció. Talán egy középső ujj emelkedik diszkréten, de nem látom, mert ugye teljesen sötét van odabent.

Egyetlen kérdés marad: Mire gondolt a költő?

TAKÁCS T. LÁSZLÓ