Ugyanott, ugyanúgy, 60 év elteltével. Január 12-én ezzel a címmel közöltük Szabados István ny. honvédségi szakaszvezető és unokája, Tóth Adrián egyenruhás fotóját, amelyek időben távol, de ugyanott készültek, a Kerepesi út és a Hungária körút sarkán, fallal körbekerített, hatósági területen, amely az archív fotográfia készültekor az 1. honvéd vegyes dandár laktanyája volt, a rendszerváltás óta pedig a KR központi bázisa.

– Nagyapának tetszett, hogy ennyi év után ilyen népszerű lett a fényképe, amelyről már azt sem tudja, ki csinálta róla, arra pedig nagyon büszke, hogy ugyanott szolgálok, ahol egykor ő. Mondanom sem kell, hogy erre magam is büszke vagyok, ezért is csináltattam magamról egy fotót ugyanott. A fácska nagyra nőtt, az épület nyílászáróit pedig lecserélték, amúgy minden változatlan – magyarázta, és hozzátette, csak utólag értesült róla, hogy a két „rokon fénykép” bekerült az m1 január 14-ei Hírek+ műsorába. – Ahogy mondani szokás, ez volt a hab a tortán. Nagyapa nagyon örült, édesanyám pedig elérzékenyült, ami természetesen rám is hatással volt.

Tóth Adrián általános iskolásként döntötte el, rendőr lesz belőle. A győri Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikum rendészeti fakultációján érettségizett, és a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Rendőrképző Akadémiáján végzett Adyligeten, ahonnan 2011. augusztus 1-én szerelt fel a KR bevetési osztályára.

– Amikor otthon voltam Mezőörsön, és a nagyszüleimet is meglátogattam, valahogy nem került szóba, hogy a KR központi objektuma pontosan hol is van Budapesten. Évekkel később fényképnézegetés közben szúrtam ki, hogy nagyapa ugyanott szolgálhatott. Úgy emlékszem, ez ’16-ban történt, mert nagymama még köztünk volt. Most is magam előtt látom, ahogy előveszi a fényképes dobozt a nagyszekrény mélyéről. Az egyik fotó láttán nagyon ismerős volt az épület, ami előtt állt. Tudtam, hogy a fővárosban katonáskodott, de álmomban sem gondoltam, hogy ugyanott szolgált, ahol most én. Igazi meglepetés volt – emlékezett a büszke unoka, aki a fénykép médiába kerülését is felidézte. – Az osztályvezetőnk, Dienes Barnabás alezredes a múlt év végén egy felmérés keretében kérdezett meg minket arról, melyikünk felmenői voltak rendőrök vagy viseltek valamilyen egyenruhát, és kellemesen elcsodálkozott, amikor megmutattam neki nagyapám „helyi értékű” fotóját. Így került a kép, illetve annak másolata a KR kommunikációs osztályára, onnan pedig a Zsaru Magazinba.

Volna még valami.

– Nagyapa most is szerencsésnek tartja magát, hogy a seregnél művelődésszervezőként szolgálhatott, mert maga is költött verseket. Megihlette a katonasors és néhai édesapja tragédiája, aki szintén honvéd volt, és a Don-kanyarban halt hősi halált. Sajnos nyoma veszett a könyvecskének, amibe a verseit írta, pedig mindent tűvé tettünk érte. Szerencsére édesanyám többre is emlékezett, és lejegyezte őket. Néhány strófát magam is kívülről tudok, főleg a katonáskodós versei közül – mesélte Tóth Adrián, és adott egy kis ízelítőt: „Volt nekem egy zöld zsinóros kalapom. Bevonultam, otthagytam a fogason. Most a fejem félrehúzza a sisak. Hol vagy most, te zöld zsinóros kiskalap?”

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, ARCHÍV