Ma is őrzi szolgálati kalapját

2023. 05. 16., k - 07:59
Zsaru Magazin

Több mint negyvenévi szolgálat után vonult nyugdíjba Balogh Ágnes alezredes, a Nógrád Vármegyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője. A szolgálati időszakáról kérdeztük.

– Milyen volt a 80-as években nőként a fegyveres testülethez kerülni?

– Nem volt egyszerű. Amikor 1981-ben a közgazdasági szakközépiskolában igazgatás–ügyvitel szakon érettségiztem – gyors- és gépírói végzettséggel –, szerettem volna a rendőrség állományában dolgozni, ám akkor nem volt felvétel, ezért a Salgótarjáni Járásbíróságnál kezdtem a munkát. Aztán 1982-ben a rendőrségnél megüresedett egy gépírónői állás, én pedig megragadtam az alkalmat. Így kerültem, akkor még közalkalmazottként, a Salgótarjáni Rendőrkapitányságra gépíróként, majd később járőr lettem.

– Hogyan lesz egy gépíróból járőr?

– Már gyerekkorom óta vonzott a rendőri hivatás. Volt két kolléganőm, ők járőrként dolgoztak. Nagyon tetszett a hivatástudatuk, az egyenruha és nem utolsósorban az, hogy határozottan intézkednek. Rajtam kívül még három lány dolgozott a rendőrségen.

– Innen egyenes út vezetett a Rendőrtiszti Főiskolára?

– Majdnem. Mielőtt felvételizhettem, két évig közterületen kellett ellátni szolgálatot. A Salgótarjáni Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedésrendészeti osztályára kerültem.

– Hogyan fogadták férfi kollégái?

– Azonnal befogadtak. Nagyon sokat segítettek, tanítottak, és vigyáztak is rám. Én ugyanúgy intézkedtem, irányítottam a forgalmat, ellenőriztem mérőeszközzel a járművek sebességét, ahogy férfi társaim. A járművezetők pedig pozitívan fogadták, hogy egy fiatal rendőrnő állítja meg őket. Talán még a bírságot is jobban elviselték.

kalap

– Voltak emlékezetes pillanatok?

– Több is. Amikor például én vezettem a sebességmérővel ellátott gépjárművet, a szemből érkező autók vezetői – nem sejtve, hogy én ellenőrzöm a sebességüket – sorban integettek, villogtak figyelmeztetve, hogy vigyázzak, mert a közelben mérnek. Ma már teljesen más műszereket használnak sebességmérésre, mint akkor. De a gépjárműpark minősége is más volt. Nem volt ennyi autó, és a típusok is korlátozottak voltak. Főleg Trabanttal, Wartburggal, Ladával közlekedtek. Az első szolgálati autóm is Lada volt.

– Közben, 1988-ban elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola igazgatásrendészeti szakát. Mi történt ezután?

– A tiszti kinevezésem után a Salgótarjáni Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályára kerültem. A közlekedésigazgatási területen csoportvezetőként dolgoztam. Végigjártam a ranglétrát. Előadó, főelőadó, osztályvezető-helyettes, majd megbízott osztályvezető, végül 2001-től osztályvezető lettem. 2013-tól rendelkezési állományba helyezésemig a Nógrád Megyei Rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetője voltam. Jogtanácsosi feladatokat is elláttam – megbízással – munkám végrehajtása mellett.

– Több mint harminc évet töltött ezen a területen. Voltak nehezebb időszakok?

– Az évek során folyamatosak voltak a normaváltozások. Például az engedélyügyi területen 1991–92-ben átalakult a sportvadászok fegyvertartási engedélyezésének eljárása, új tartási engedély kiadására került sor. Dömpingmunka volt, az akkori jogszabály alapján négyévente meg kellett hosszabbítani a fegyvertartási engedélyeket, mindez arra az időszakra többletfeladatot adott. Új feladatként jelentkezett a személy- és vagyonvédelem, valamint magánnyomozói tevékenységgel foglalkozók okmánnyal, rendőrhatósági engedéllyel történő ellátása. Az igazgatásrendészetről feladatok kerültek át a jelenlegi kormányhivatalokhoz, mint például a személyi igazolvány, az útlevél és végül a közlekedésigazgatás előkészítése, végrehajtása kiemelt feladat volt. Az Optima írógépet felváltották a számítógépek, és megjelent a Robotzsaru is. Meg kellett tanulni a használatát, kezelését. A 2020-as pandémiás időszak is pluszfeladatot adott.

– Folyamatosan képezte magát. 2001-ben jogi végzettséget szerzett, 2008-ban jogi, 2014-ben pedig rendészeti szakvizsgát tett. Ekkor már megszülettek a gyermekei is. Hogy tudta összeegyeztetni az anyaszerepet a hivatással és a tanulással?

– Nem volt egyszerű időszak, de a férjem és az édesanyám sokat segített. Volt olyan eset is, hogy az egész család jött vizsgázni velem Pécsre, megetettem az akkor 10 hónapos fiamat, aztán bementem vizsgázni.

– Mindig ilyen kitartó volt?

– Igen. Ha feladat van, akkor azt mindig a legjobb tudásom szerint, lelkesedéssel csinálom. Szeretem a csapatmunkát, minden kollégával megtalálom az összhangot. Támogatjuk egymást. Ha úgy érzem, hogy valaki hátráltat, akkor leülök vele beszélgetni, és megpróbálom megtalálni a megoldást.

– A gyerekei tovább vitték ezt a mentalitást?

– Szerintem igen. Lányom ortopéd-traumatológus szakorvosjelölt a Honvédkórházban, a fiam pedig humánpolitikai referens. Mindketten nagyon szorgalmasak, tanulmányaikban és munkájukban is kitartóak.

– Munkáját többször elismerték. Van olyan díj, amelyikre különösképpen büszke?

– Valamennyire büszke vagyok, de különösen közel áll a szívemhez a köztársasági elnök által – a rendőrság állományában négy évtizedes szolgálati tevékenységem elismeréseként – adományozott Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés, amit 2022-ben vehettem át. Nagyon nagy megtiszteltetés és jó érzés volt, hogy az elöljáróim érdemesnek tartottak erre. Amit szintén fontosnak tartok, az a Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése által 2011-ben adományozott Salgótarján Közbiztonságáért díj, továbbá az Országos Magyar Vadászkamara Érdemérme elismerése, amelyet tavaly vehettem át.

kalap

– Hiányozni fog a pörgés?

– Biztosan, de erre akkor fogok tudni válaszolni, ha fél év múlva megkérdezi. Kicsit olyan érzésem van most, mintha szabadságra mennék. Furcsa érzés volt összepakolni az irodában, rengeteg az emlék.

– Van olyan tárgy, ami az évek során végigkísérte?

– Igen. A mai napig őrzöm az 1983-as egyenruhámat. Az akkori szolgálati kalapom és az igazoltató tömbtartóm – az idők során megsárgult lapjaival – mindvégig velem volt az irodában.

– Meglepték a kollégák a búcsúztató ünnepséggel?

– Nagyon. A családomnak is sikerült titkokban tartania előttem. Nem értettem, miért utazott váratlanul haza a lányom hétközben Budapestről, ahol jelenleg él, de kimagyarázta, hogy valamit el kellett intéznie. Az évértékelő állománygyűlés után köszöntöttek, egyáltalán nem számítottam rá. Amikor a férjem és a gyerekeim is megjelentek a búcsúztatón, nagyon megható volt. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, akik részt vettek a szervezésben, és mindenkinek köszönöm az ajándékokat is. Mindez örök emlék lesz számomra!

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG


Kapcsolódó oldalak

Hírfolyam

 

Legyünk elővigyázatosak!

A Dombóvári Rendőrkapitányság szervezésében Csalások az online térben címmel lakossági előadást tartottak Kurdon.

 

Minek az embernek ellenség?

Az ismerősétől lopott kulccsal ment lopni annak lakására egy nő Csepelen. Az éber szomszédoknak köszönhetően a rendőrök a helyszínen elfogták.

 

Vajon kié lehet?

A zalaegerszegi rendőrök várják a képeken látható bicikli tulajdonosának jelentkezését.

 

Fokozott ellenőrzés

A Tatabányai Rendőrkapitányság fokozott ellenőrzést tart 2024. május 18-án 12:00 órától május 19-én 24:00 óráig.

 

Lezárták: erőszakkal akarta rávenni

Vádemelést javasolnak azzal az idős férfival szemben a kiskunfélegyházi rendőrök, aki az utcán kezdte ütlegelni korábbi élettársát azért, hogy rábírja a visszaköltözésre.

 

Két nap, 1065 élet

355-en adtak vért a Rendőrségi Igazgatási Központban, közülük ketten most 80. alkalommal.