„Tisztelt Vas Megyei Rendőr-főkapitányság!

E levelem által szeretnék köszönetet mondani magam és a férjem nevében a Körmendi Rendőrkapitányság három rendőrének, a két rendőr úrnak és a rendőr hölgynek a 2017. július 8-a délutánján nyújtott segítségükért, valamint a Tevékenység-irányítási Központ ügyeletesének, aki folyamatos telefonos kapcsolatban maradt velem mindaddig, amíg a segítség meg nem érkezett. Nagyon sokat jelentett ez abban a lehetetlen helyzetben, amikor a magyarbüksi temetőhöz indított sikertelen útból visszafelé elakadtunk a sárban, az erdő kellős közepén. Térerő hiányában a telefonomról csak segélyhívást tudtam indítani, így még annak a lehetőségétől is el voltunk vágva, hogy traktoros vagy bármilyen más segítséget intézzünk magunknak.

Kétségbe voltunk esve, mi lesz velünk, hisz először - a határ közelsége miatt - csak az osztrák segélyhívót tudtam elérni. Jóval odébb kellett mennem az autótól, hogy végre a magyar 112-vel beszéljek (egyúttal a többiektől hallótávolságon kívülre kerültem), de más számot továbbra sem tudtam hívni.

Ha minden kötél szakad, a férjem és én még valahogy eljutottunk volna a 8-as főútig, de a velünk lévő 79 éves mozgássérült, szívbeteg nagymamám semmiképp sem bírta volna a hosszas gyaloglást. Mi a férjemmel egyáltalán nem ismertük a terepviszonyokat (máskülönben bele sem vágunk), mint kiderült, a nagymamám sem, akinek volt ugyan helyismerete, csak épp több évtizeddel korábbról. Az ő vágya volt eljutni a magyarbüksi temetőhöz, miatta vállalkoztunk erre a kirándulásra.

Hála a TIK ügyeletesének és a három járőrnek, a nyomunkra akadtak, és a segélyhívás indításától (13:55) számított 30 percen belül megérkeztek. Ráadásul abban is a segítségünkre voltak, hogy kiszabaduljon az autónk a sár fogságából. Egy pillanat alatt átlátták a helyzetet, és a férjemnek adott instrukcióknak, valamint a nem csekély fizikai erejüknek köszönhetően talán egy perc sem telt bele, hogy a megviselt Fiatunk újra járóképes legyen. Ezután előttünk haladva mutatták az utat, hogy el ne akadjunk ismét valahol. Ezért a figyelmességért külön hálával tartozunk Nekik.

A szombathelyi 112-es Hívásfogadó Központ operátoraként eddig is tisztában voltam vele, hogy a rendőrök nem egyszer olyan helyzetben is megsegítik az állampolgárokat, amelyek nem tartoznak a rendőri hatáskörbe, és ezúttal ezt magam is megtapasztalhattam. Nem tudom elégszer kifejezni a köszönetemet ezért.

Egyúttal tolmácsolnám a nagymamám, özv. László Sándorné, szentgotthárdi lakos jókívánságait

és köszönetét Önök felé, valamint azt az ígéretét, hogy élete végéig imádkozni fog a magyar rendőrökért, akik erejükön felül is szolgálják az állampolgárokat, az év minden napján, a nap huszonnégy órájában.”