A Készenléti Rendőrség és a Határőr Kultúráért Alapítvány szervezésében megvalósuló tárlatot egykori határőrök nyitották meg. A magyar határőrség története 1945-2007 elnevezésű kiállítás a Kulturális Örökség Napjához is kapcsolódik, tekintve, hogy az érdeklődők, szeptember 20-án szombaton bejárhatják a múzeum épületét, amelynek része a lovas körlet megtekintése, illetve maga az időszaki kiállítás is.

Ahogy Kovács István r. vezérőrnagy, gazdasági országos rendőrfőkapitány-helyettes fogalmazott nyitóbeszédében, a tárlat egy évfordulót ünneplő terület bemutatására vállalkozik, hiszen a második világháború utáni határőrséget nyolcvan éve, 1945 tavaszán alapították. A határőrség életében a 2007. december 31-i dátum egy olyan határkő, ami valaminek a végét, és egyúttal valami másnak a kezdetét jelentette. A kiállítás az önálló Határőrség szervezetének, történetének és sajátos kultúrájának bemutatására vállalkozik, amelyben ezidáig máshol nem látható, vagy akár egészen idáig titkolt emléktárgyak is helyet kaptak. Mint kiemelte, bízik abban, hogy az itt látottak bepillantást nyújtanak a sokak által misztikusnak tűnő világba, és választ adnak a hazai határőrizet történetével és tevékenységével kapcsolatban felmerülő kérdésekre.  

Béndek József ny. r. altábornagy, az egykori határőrség utolsó parancsnoka arról beszélt, hogy az emlékek, a múlt bemutatása soha nem lehet öncélú, mert a múlt nemcsak egy szervezet létét, mindennapjait mutatja be, hanem azt a társadalmi-politikai környezetet is, amelyben éltünk és dolgoztunk. Hangsúlyozta, hogy nagy felelősségünk van abban, hogy a történelmi hűség, a tényszerűség és a szakmaiság érvényesüljön a múltunk bemutatásában. Szólt arról a több mint száz kollégáról is, akik szolgálatteljesítés közben áldozták fel életüket. Kérte, hogy a kiállítás megtekintésekor gondoljunk rájuk is és a családjukra is.

A határőr Kultúráért Alapítvány elnöke, Vájlok László r. alezredes négy szót emelt ki beszédében: hála, öröm, remény és köszönet. Hálás azért, hogy elkötelezte magát ennél a szervezetnél. Örül, hogy 15 évnyi csend után méltó körülmények között van lehetőség a szervezet bemutatására. Reméli, hogy az alapítvány további sikereket is elkönyvelhet majd magának a jövőben, és sokakhoz eljut az egykori szervezet összetartása. Végül köszönte mindenkinek, aki befogadta az alapítványukat és támogatta.