A kezdetek

– Én még abba a korosztályba tartozom, amelynek az életében szerepet játszott a kötelező sorkatonai szolgálat is – idézi fel első találkozását a fegyveres erőkkel a hatodik X-be lépő alezredes. – Az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után vonultam be a határőrséghez, ami az 1980-as években sem volt gyerekjáték. Folyamatos készültségben szolgáltunk az államhatár védelmében. Ekkor azonban a két tudást nem használhattam egyszerre, még nem létezett a ma már ismert és elismert medicek vagy harctéri elsősegélynyújtók rendszere Magyarországon.

Célkeresztben a rendőrség

– A katonaidőm letöltése után annyira megtetszett a közeg, hogy jelentkeztem rendőrnek. Az Országos Rendőr-főkapitányság frissen felállított Központi Bűnüldözési Igazgatóságán, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, a Budapesti Rendőr-főkapitányságon és a Készenléti Rendőrség (KR) kötelékében is szolgáltam, zömmel bevetési szakterületen. Közben mentőtisztként folyamatosan láttam el szolgálatot az Országos Mentőszolgálatnál is, az ottani kollégákkal immár 35 éve vonulok együtt – folytatja életútja bemutatását Gáspár Attila, aki hamarosan egy újítás kellős közepén találta magát. – Ekkoriban fogalmazódott meg az igény a rendőri berkeken belül olyan bevetési szakemberekre, akik képesek kezelni az egységnél rendszeresített fegyvereket, technikai eszközöket, és egészségügyi ellátóként is helytállnak. Az országban az elsők közt lehettem, akik ilyen kettős feladatkörben tevékenykedtek, és az 1990-es években volt is feladatunk épp elég.

Versenyek itthon, és külföldön

– A sok rajtaütés, elfogás mellett, azokkal párhuzamosan, elkezdtünk külföldi versenyekre is járni, amiben a mai napig szívesen veszek részt. A kezdetektől fogva az volt a célunk, hogy saját magunk fejlesztése és a nemzetközi kapcsolatok építése mellett hazahozzuk Magyarországra a kint megszerzett tapasztalatot. Büszke voltam arra, amikor az újonnan bevezetett Taserekre, azaz vezetett áramos sokkolókra nekünk előbb volt meg a kezelői és oktatói képzésünk az Egyesült Államokból, mint ahogy maguk az eszközök megérkeztek hazánkba.

Harcosból oktató

– A bevetési területen az ember gyorsan szerez olyan tapasztalatokat, amelyek életről vagy halálról dönthetnek egy tűzharc során. Ezeknek a tapasztalatoknak azonban megvan az ára, nem lehetünk életünk végéig „fekete ruhások” – írja körül azt a jelenséget, amikor a folyamatos extrém igénybevétel miatt még a legjobbaknak is váltaniuk kell. – Szerencsémre lehetőséget kaptam, hogy a 2000-es évek elejétől a Rendészeti Szervek Kiképző Központjában szolgálhassak tovább mint egészségügyi oktató. Ott az elsődleges feladatom a harctéri medicina oktatása volt, azaz igazából azt taníthattam, amit hosszú évekig magam is élesben végeztem: hogyan mentsünk életet kiélezett helyzetekben, ellenséges környezetben úgy, hogy közben a saját és a körülöttünk lévők biztonságát is szem előtt tartjuk. Az itt végzett oktatás megtanította, hogyan adjam át a tapasztalataimat közérthetően, hasznosíthatóan. Ezt a szemléletet vittem tovább a határvadászok vagy épp a KR járőreinek elsősegélynyújtó képzésén.

Egy új képzés indulása

– A 2010-es évek közepén a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karával együttműködve, dr. Rendeki Szilárd főorvos és dr. Vajda Márk százados csapatával karöltve az RSZKK-ban elindult a magyarországi Police Medic képzés – idézi fel az új tanfolyam kezdetét Gáspár Attila. – Célunk az volt, hogy gyakorlati tudáson alapuló, tudományosan is helytálló képességet adjunk azok kezébe, akik a leginkább ki vannak téve annak, hogy harctéri körülmények között lássanak el sérülteket, lőtt vagy robbantott sérüléseket. Az első hallgatók így a bevetési egységek tagjai és a lövészetvezető instruktorok közül kerültek ki. Mi is rengeteget tanultunk az első tanfolyamok tapasztalataiból. Kezdetben olyan, kéthetes kurzust indítottunk, ami intenzív, gyakorlati megközelítésű oktatással ötvözte a magas szintű elméleti tudás átadását. A képzés beindításához elengedhetetlen segítséget jelentett az olyan szakemberek munkája, mint Bézi Róbert zászlós vagy Hangel Bálint, valamint az azóta sajnos elhunyt Braun Attila szakmai tapasztalata és töretlen lelkesedése. A későbbiekben az akkor szerzett tapasztalatok alapján alakítottuk ki a ma is működő, egymásra épülő szintekből álló rendszert. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ma már minden hivatásos rendőr számára kötelező a Police Medic tanfolyam első szintjének elvégzése, ahogy arra is, hogy egyre több rendvédelmi igazgatási alkalmazott vág bele a tanfolyamba, sőt, már akadnak köztük instruktorok is. Ezt a munkát nem végezhetném háttértámogatás nélkül, így szeretném megköszönni a munkatársaknak, parancsnokaimnak, hogy lehetővé teszik mindezt, a barátaimnak és a családomnak pedig azt, hogy mellettem állnak és támogatnak.

Flashmobok a Keletinél

– A Magyar Reanimációs Társasággal együttműködésben immár négy éve hívjuk fel a figyelmet az újraélesztés fontosságára látványos villámcsődülettel a Keleti pályaudvarnál – mesél az alezredes arról, amire talán még a Police Medic tanfolyamnál is büszkébb. – Idén a mi bemutatónk volt a legnagyobb az országban, szinte mindegyik társszerv képviseltette magát, rendőrzenekar adta a talpalávalót az eseményhez. Az, hogy itt fel tudjuk hívni a figyelmet a laikus újraélesztés fontosságára, talán a legfontosabb dolog, amit valaha kitűztem magam elé. Szerencsére a foglalkozás elérte a célját, rengetegen jelentkeznek az újraélesztő tanfolyamainkra egy-egy ilyen eseményen.

Tervek a jövőre

– Bár az emberek többsége a hatvanadik évet töltve talán már leülne egy csendes sarokba, és pihenne, de az nem én vagyok – mondja nevetve. – Most a KR csapatát készítem fel egy nemzetközi mentési versenyre, de párhuzamosan a szabadidőmben mentőtisztként is vonulok a Máltai Szeretetszolgálat és a Johannita Segítő Szolgálat mentőautóin, ahol nagyon gyakran megesik, hogy szabadnapos, szakterületi végzettséget és tapasztalatot szerzett rendőr kollégákkal dolgozunk együtt. Talán innen is ered az a felkiáltás, amikor a legfurcsább helyeken találkozunk: „Doki! Ide is téged küldtek?” A válasz azonban egyszerű: „Nem küldtek, magamtól jöttem!” És amíg kell a tudásom, a tapasztalatom, itt vagyok.

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN