Tizennégy évesen még félénk, bizonytalan lány volt. Amikor az utcán beszólogattak neki, elhatározta, hogy beiratkozik tekvandóra, hogy meg tudja védeni magát. Egy teljesen új világ nyílt meg előtte. Új barátokra talált, az edzések pedig magabiztosságot és önbizalmat adtak. Rendszeresen járt országos, valamint nemzetközi versenyekre.

Középiskolásként döntötte el, hogy a rendőri hivatást választja. Tanulmányait követően, 2005-ben a XI. Kerületi Rendőrkapitányságra szerelt fel járőrként, később szabálysértési előadó lett. Több budapesti kapitányságon is megfordult, majd 2016-ban került a Kőszegi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályára, ahol ma is nyomozóként szolgál. Pályája elején egy kicsit háttérbe szorult a harcművészet, később azonban visszatalált szenvedélyéhez.

– Amikor 2016-ban Kőszegre költöztem, érlelődni kezdett bennem, hogy folytatom a harcművészetet – meséli. – Csatlakoztam a shotokan karatésaihoz. Később saját csapatot alapítottam, amelyben oktatok is. A legkisebb tanítványom hároméves, a legidősebb ötvenkettő. Nálam nem a versenyzés és az érmek hajszolása a fontos, hanem az, hogy olyan értékeket adjak át, mint a kitartás, az egészséges önbizalom, az önuralom és a tisztelet. Nemcsak a fizikai, hanem a mentális védelemre is megtanítom őket. Sok fiatal, aki korábban zárkózott volt, az edzéseken bontakozott ki, szerzett magabiztosságot. Legyen szó iskolai bántásról vagy az élet kihívásairól, a karate megtanít, hogyan legyél erős fizikailag és mentálisan, miképpen győzd le a korlátaidat. Bajtársiasságra, összetartásra nevel, fontos, hogy a tanítványok érezzék, tartoznak valahova. Mindenkinek vannak céljai, amikért küzd, és ebben mi csapatként is támogatjuk. Az edzés során mindig az egyént vesszük figyelembe, mert bár mindenki a hegyre megy fel, de oda mindenkinek más út vezet. Van, akinek kevesebb, másnak több útmutatásra van szüksége. Ha megyünk versenyezni, főleg azért, hogy kipróbálják egy szabályokkal teli környezetben mindazt, amit megtanultak. Látják, miben kell még fejlődniük, erősödniük. Veszíteni is meg kell tanulniuk, ez éppolyan fontos. A versenyekre azért járok, hogy példát mutassak a fiataloknak, lássák, hogy a célt elérhetik, a befektetett munka megtérül. Minden megmérettetés más kihívás elé állít. Soha nem lehet tudni, hogy a tatamin kivel állsz szemben, de az összes viadalból lehet tanulni. Akár nyer, akár veszít az ember, a hegyre igyekszik.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG