Ismerek valakit, aki hosszú évekig abból élt, hogy homokszobrokat készített a spanyol tengerparton. Az űrlényeket, manókat és a különféle mesefigurákat egy-két nap alatt kifaragta az általa kupacba hordott, nedves homoktömbből, aztán a strandolók hetekig csodálták, és elismerésük jeléül dobálták a pénzt a szobrok mellé kihelyezett papírdobozba. Az alkotásokat a sós tengervíz hetekig egyben tartotta, a homokszobrokat éjszaka sem kellett őrizni. Hosszú évek alatt egyszer esett bajuk, amikor egy kapatos külföldi sörösdobozzal megcélozta az egyik szobor fejét. Ismétlem: hosszú évek alatt egyszer történt ilyesmi.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy a közösségi portálokon terjedő fotók tanúsága szerint néhány nappal ezelőtt a városra zúduló hóból valaki hatalmas hóoroszlánt faragott ki a Wekerletelep egyik utcája, a Szigetvári köz sarkán, ám a csodálatos hószobor talán ha három napig élt. Ennyi ideig csodálhatták a környékbeliek és azok a fővárosiak, akik kimondottan ezért zarándokoltak a Wekerletelepre. Három nap után ugyanis arról szóltak a hírek, hogy valaki/valakik szétverték a hóállat fejét. Csak úgy. Valami rosszul értelmezett jópofaság, bennük fortyogó düh miatt, vagy, ami még rosszabb: a pusztítás, rombolás okozta örömért.

Az ugyancsak rövid életű Manófalva jutott nemrégiben hasonló sorsra, amit egy művész épített a Budakalászról Szentendrére vezető bicikliút mellett. A kicsi házikókból, létrákból és tornyokból álló madárváros, az emberek örömére épített Duna-parti mesevilág elkészültét követő néhány nap múlva ugyancsak a vandálok áldozatává vált. Biciklisek, családok, kirándulók szomorkodtak miatta, így van ez most is, a lefejezett hóoroszlán esetében.

A vandálok meg biztosan örülnek a felháborodás láttán. Ülnek az éjszakában, és boldogan ropogtatják a hóemberek répaorrát.

T. Z.

FOTÓ: FACEBOOK