Határozott elképzelés.

– Már kislány koromban elhatároztam, rendőr leszek, anyukám pedig mindig támogatott ezen az utamon – emlékezik vissza a kezdetekre, és büszke hivatására. – A közlekedési szakterület szinte véletlenül jött, nem tudtam igazán, mire jelentkeztem, de nagyon szeretem ezt a feladatkört. Élmény volt a kollégák közt megtanulni a munka fortélyait, járőrként igazi kihívást jelentett kiszúrni egy-egy hamis menetlevelet vagy jogosítványt, de a munkám során találkoztam hamisított rendszámokkal is.

Autópálya-zsaruból balesetvizsgáló.

– 2022 novembere óta vagyok balesetvizsgáló, örülök, hogy a munkámmal segíteni tudok abban, hogy tisztázódjon egy-egy bonyolult közlekedési helyzet. Bár a vizsgálói feladatok az íróasztalhoz kötnek, az autópályán töltött szolgálat megtanított arra, hogy semmi ne legyen meglepő és semmit ne vegyek magától értetődőnek – mutatja be feladatkörét Varga-Horváth Nikolett, felelevenítve az egyik legemlékezetesebb helyzetet. – Emlékszem, egy alkalommal rutinellenőrzés során megállítottunk egy kisteherautót, ami emberi fogyasztásra szánt húst szállított hűtés nélkül a nyári kánikulában. Természetesen értesítettük az élelmiszer-egészségügy munkatársait, de még hetekig borzongtam a gondolattól, hogy az a hús egy étterembe tartott, ahol a gyanútlan vendégeknek vígan felszolgálták volna.

Hobbiból ütközni.

– Ahogy a rendőrség, a sport is kiskorom óta része a mindennapjaimnak. Már általános iskola óta kézilabdázom, játszottam a győri ETO junior csapatában is – mesél életének egy másik vetületéről a főhadnagy, jelenleg is a rendőrség kéziválogatottjának oszlopos tagja. – 2019 nyarán a fizikai állóképességem szinten tartására kerestem megoldást párhuzamos sportágakban, amikor egy jóbarátom szólt, hogy kipróbálhatnám magamat a rögbiben is. Így keveredtem a Medvék közé, akikben igazi barátokra találtam. A rögbiben és a kézilabdában alapvető közös pont a futás, a testi kontakt és a labdakezelés, bár a labda alakja természetesen eltérő. A közhiedelemmel ellentétben a rögbi nem kiemelkedően veszélyes vagy agresszív sport, ugyanannyi a lehetősége a sérülésnek, mint a kézilabdában. A rögbi szabályrendszere szerint csak azt támadhatjuk, vihetjük le a földre, akinél a labda van, míg például az amerikai fociban mindenki szabad préda. Így, ha elég gyors vagy, nem érnek utol, nem is eshet bajod. Én hat év aktív játék alatt egyetlenegy sérülést szereztem, amikor kiment a bokám.

A test edzése a lelket is feltölti.

– Számomra a sport az igazi stresszoldás, amikora napi munka lelki terheit az ember kifuthatja, kiordíthatja magából a pályán. Természetesen fontos a visszajelzés is, amit a versenyeredmények jelentenek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy kétszer lehettem tagja a magyar rögbiválogatottnak, Európa-bajnoki harmadikak lettünk a saját csoportunkban, a Trophy-kupában – mesél motivációiról, és azt is elmondja, miért választotta a Medvéket. – Azért jó itt, mert nálunk egy remek, összetartó társaság jött össze, tiszteljük, támogatjuk egymást a pályán és azon kívül is. Rengeteg területről érkeztünk, sokfélék vagyunk, így nagyon sokat tanulhatunk egymástól. Fontos szempont az is, hogy a rendőri munkámban is tudom használni a rögbiben és a kézilabdában szerzett képességeket, a csapatmunkára törekvés, a fizikai felkészültség ugyanolyan fontos a rendőröknek, mint a sportolóknak. Én már kezdőként is rengeteg segítséget kaptam a szabályok megismerésétől az edzéseken végzett feladatok helyes végrehajtásáig minden téren. Mindenkit biztatok, hogy próbálja ki magát – a Medvék éppen tagtoborzást tart –, jöjjenek el, nézzék meg, milyen a rögbi világa, és milyen egy szerethető csapat. Nekem teljesen megéri a havi 4-5000 forint kiadást, amit a Medvék tagdíja jelent. Ezt a pénzt az ember a saját fejlődésére fordítja.

A pályán mindenki egyenlő.

– Számomra a sport egy nagyon komoly hobbi, de profi szinten nem tudnám űzni, hiszen itt a munka, amit legalább ennyire szeretek – összegzi gondolatait a főhadnagy, akit boldoggá tesz jelenlegi életformája és beosztása. – A kézilabdában és a rögbiben is eltűnnek a társadalmi különbségek, a rendfokozatok, csak a teljesítmény és a csapatmunka marad, aminek a célja nem lehet más, mint a győzelem. Volt már példa arra, hogy rendőr kézilabdásként egy alezredesnek passzoltam, akinek szolgálatban csak jelenthetnék, ahogy a rögbiben is megesett, hogy olyan emberekkel küzdöttünk együtt a sikerért, akikkel egyébként nem is találkoztunk volna, annyira más közegből érkezünk. Számomra ez teszi gyönyörűvé a sport világát.

Színház, könyvek, szurkolás.

– Heti két rögbi- és egy kézilabdaedzés mellett is igyekszem időt találni arra, hogy olvassak, színházba járjak, vagy épp megnézzek egy jó filmet – beszél a hétköznapjairól a balesetvizsgáló. – Szerencsére a férjem mindenben támogat, bátorít, ő akkor is noszogat, ha nincs kedvem edzésre menni, bár a meccsekre nem jön ki, mert túlságosan aggódik. Neki ijesztő látni egy-egy kiélezett helyzetet. A sportban a jelenlegi célom a szinten tartás, de mindig van hová fejlődni, ezért is várom mindig a következő edzést, hogy új élményeket adjon. Emellett szeretek és szeretnék minél több időt a családommal tölteni, szerencsére ennek a családnak fontos része a Medvék rögbicsapata is.

K. D.

FOTÓ: VARGA-HORVÁTH NIKOLETT