A határőrség megszűnésekor, 2008-ban került a Szombathelyi Rendőrkapitányság kötelékébe, és rögtön a bűnügyi helyszínelés világába csöppent, 2023-tól pedig fogdaőr, majd kísérő őr lett, jelenleg pedig fogdafelügyelőként dolgozik. Már az első helyszín, ahova küldték, egy rendkívüli haláleset volt. Tizenöt éven át szinte mindennel találkozott: betörések, fegyveres rablások, emberölések, olyan ügyek, amelyek sokszor még a tapasztaltabbakat is megedzik. Minden évben akadt legalább egy olyan esete, amelynél a helyszínen gyűjtött DNS-minta vagy egy ujjlenyomat végül kézzelfogható eredményt hozott: azonosították és elfogták az elkövetőt. De számára mégsem ezek lettek a legemlékezetesebbek.

– A legemlékezetesebb esetem még az 1980-as évekhez kötődik – meséli a főtörzszászlós. – Egy feltételesen szabadlábra helyezett halálraítélt fegyveres rablást követett el, és rálőtt egy bolti eladóra. Én helyszíneltem, és a nyomok alapján hamar sikerült azonosítani a támadót, akit el is fogtak. Az ilyen ügyekben érzi az ember igazán, hogy számít a munkája.

Aztán 2018-ban új irányt vett az élete.

– Helyszínelőként az élet nagyon rossz oldalát látjuk, ahol már nem tud segíteni az ember. Egyensúlyba akartam hozni az életet – magyarázza. – Így lettem először betegszállító, később pedig, egy hirtelen jött lehetőségnek köszönhetően, mentőautó-vezető.

Ma már mentőápoló-képzésre jár, és ha befejezi, mentőtechnikusként dolgozhat. A két hivatás látszólag különböző, mégis összeért benne: az egyikben az igazságot kutatta, a másikban életeket mentett. A szakértelme a civil életben is újra és újra előkerül. Tavaly karácsonykor egy wellnesshotelben pihent a családjával. A reggelinél a lánya szúrta ki, hogy egy idős vendég rosszul lett. „Apa, segíteni kell!” – szólt neki. A többi már ösztön volt: ellátta a férfit, stabilizálta az állapotát, így mire a mentők kiértek, már jó kezekben volt. Két nappal később levelet kapott a megmentett férfi feleségétől, aki könnyek között köszönte meg férje életének megmentését. Azt mondja, számára az a legnagyobb motiváció és a legszebb a mentőzésben, amikor visszajelzést kap.

De nemegyszer fordult már elő, hogy valaki összezavarodott, amikor hol rendőrként, hol meg mentősként látta őt. Az egyik legjobb történet: rendőrként kísért valakit a kórházba, mire az egyik doktornő megkérdezte tőle, van-e ikertestvére, mert nagyon hasonlít valakire, akivel korábban mentősként találkozott.

– Mondtam neki, hogy az is én voltam – jegyzi meg mosolyogva.

Számos újraélesztésben vett részt, de két eset különösen közel áll hozzá. Mindkettőnél a páciens a szeme láttára lett rosszul – előtte még beszélgettek –, majd leállt a szívük. Ő és a csapat azonban visszahozták.

– Az ilyen pillanatok miatt érdemes csinálni. Amikor tudod, hogy ott és akkor számított, hogy épp arra jártál – teszi hozzá.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG