Több mint húszéves tapasztalatot szerző állománynak nehéz újat mondani, de a pszichológia dinamikusan fejlődő tudományága sok munkát megkönnyítő trükköt ajánl fiataloknak és idősebbeknek is. A szolnoki MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság főhadnagya beszélt a sport és a hivatás kapcsolatáról, csapatmunkáról és kiégésről.

– Hogyan került a rendőrségi trénerek képzésére? Mi volt a tapasztalata az ottani munkája során?

– A tréneri rendszer felkészítésében aktívan részt vettem. Az ottani kapcsolataim révén meghívtak Miskolcra egy háromalkalmas tréningre, ahol járőröket képeztek. A végrehajtások és kiértékelések során megfigyelhettem a folyamatokat, valamint megoszthattam a saját észrevételeimet is. A járőrök eleinte mérsékelt lelkesedéssel érkeztek a miskolci központba az első foglalkozásra, viszont mire a harmadikkal is végeztünk, már arról érdeklődtek, hogy lesz-e még ilyen program. Ez a visszajelzés azért volt fontos, mert kiderült belőle, hogy úgy érezték, kaptak valamit. Több mint húszéves szolgálati idő után is lehetett valakinek újat mondani. Helyben visszanézhető formában felderítettük, hogy a résztvevő elsősorban mit gondolt arról, hogy mit csinált. Azután felvétel alapján összevetettük, hogy valójában mit tett. Ezzel a gyakorlattal enyhíthetők a kognitív torzítások. Ennek nem az a célja, hogy kiforgassuk a résztvevőt, hanem hogy közösen tanuljunk. Amennyiben ezt ő is megérti, együtt tudunk működni, és élesben is nagyobb eséllyel fog hatékonyan fellépni.

– A rendőrség hatalmas szervezet, több nemzedék dolgozik együtt a mindennapokban. Létezik-e olyan generációs szakadék szakmai tekintetben, amit már nagyon nehéz áthidalni?

– Minden generációnak megvan a maga sajátossága. Megtehetjük, hogy negatívan állunk a következőhöz, de tulajdonképpen belőlük kéne merítenünk és közülük kellene toborozni, behozni új embereket. A szervezetnek az a feladata, hogy igazodjon az új nezedékekhez. Ami igazán kézzelfogható újdonság a mostani felszerelők esetében, az az aktív idegennyelv-tudásuk, a monotóniatűrésük viszont jelentősen rosszabb az idősebbekénél.

– Milyen jellemző problémák merültek fel a tréning során, és milyen technikákkal folyik a fejlesztés?

– A megküzdés mindig központi szerepet kap nemcsak a fegyveres erőknél, hanem az általános helyzet megközelítésében is. Fegyveres erők képzése során kétféle kontextusról beszélhetünk: civil és szakmai (problémafókuszú, érzelmi töltetű). Ha egy rendőr vagy más hivatásos személy civil szemlélettel dolgozik az utcán, az olyan érzelmi töltettel bírhat, ami nem mindig segíti a helyes döntéshozatalt. A szakmai megközelítés a problémafókuszú megküzdésre helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor fontos elemeznünk az egyén helyzetértékelését is. Beszélünk egyrészt primer értékelésről: ez a folyamat annak eldöntésére irányul, hogy egy adott helyzet fenyegetést, kihívást vagy veszteséget jelent-e az egyén számára. Más szavakkal, az első lépés az, hogy az ember értelmezi a helyzet jelentőségét a saját jólétére nézve. Másrészt szekunder értékelésről: ezen a szinten az egyén felméri, hogy milyen erőforrásai és stratégiái állnak rendelkezésre a helyzet kezelésére. Például képes-e megküzdeni a helyzettel, vagy szüksége van külső segítségre. Ezt a legjobban valósághű szituációs tréningekkel lehet fejleszteni: gyakorlunk, végrehajtunk, majd kiértékelünk. Fontos, hogy a résztvevők felismerjék és azonosítsák a felmerülő érzelmeiket. Ha rájönnek, hogy hol nem érdemes változtatni a tevékenységükön, akkor tudnak fejlődni. Ugyanakkor fontos elemeznünk az egyén helyzetértékelését is. Ha ezt nem ismerik fel, nem látják be, akkor nagy valószínűséggel nem is fognak változtatni. A tréningeken eleinte inkább civil megközelítéssel dolgoznak a résztvevők, viszont számos technikával segíthetjük azt, hogy szakmaiba tudjanak váltani. Erre az egyik legfontosabb eszköz – ami számomra is kiemelten fontos – a szaknyelv használata. Ahogyan a mérnököknek is megvan a saját kommunikációs csatornájuk, úgy a fegyveres erőknek is egységes nyelvet kell alkalmazniuk. A szaknyelv létezik, csak gyakran mellőzik.

– A rendőrök és a katonák esetében is fontos szerepet játszik a sport, a fizikai erőnlét. Hogyan kapcsolódik a sportpszichológia és a fegyveres erők pszichológiája?

– Tavaly ősszel rendezték meg az éves sportpszichológiai konferenciát az Egyesült Államokban, ahol a kettő már teljesen összefonódott, amiért nagyon hasonló mechanizmus mentén működnek. Ami nem szerencsés a mi szempontunkból, hogy az intézkedésnél nincsen második helyezett. Amik viszont a személyre hatnak, a felkészülésben, a terhelésekben sok az azonosság.

CSÓKÁSI ANNAMÁRIA

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN